Salamon Konrád (1941, Pécs) történész 1965-ben diplomázott magyar–történelem szakon az ELTE-n. Dolgozott muzeológusként, majd felsőoktatási intézményekben tanított. 1968-ban egyetemi doktori címet szerzett, majd 1978-ban védte meg Márciusi Front című kandidátusi értekezését, 2003-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

Művei: A harmadik út kísérlete (1989), a 20. század történetérő írt első nem marxista tankönyv a középiskolák számára (1994), Magyar Történelem 1914–1990 (1995), A csonka ország (1998), Nemzeti önpusztítás 1918–1920 (2001), A harmadik út küzdelme (2002), Világtörténet (főszerk. és részben szerző, 2006), A magyar ezredforduló krónikája 1989–2009 (2009), A harmadik úton (2009), Az őszirózsás forradalomról és az első köztársaságról (2012), Tizenkét nap szabadság – 1956 (2014), Harag és elfogultság nélkül (2017), Kovács Imre forradalma (2021), Nemzeti torzsalkodás vagy magyar jövő? (2022).