Konrad Sutarski 1934-ben született Poznańban. 1965 óta él Magyarországon, a felesége magyar. 1994-től kettős (lengyel-magyar állampolgár).

Az 1956-os irodalmi nemzedék tagja. Társalapítója a jelenleg már legendás poznańi Wierzbak irodalmi csoportnak (1956), amely a lengyel irodalom történetében az első országos költői fesztiválokat szervezte (Poznań, 1957–1961). Mezőgazdasági szakirányú gépészmérnök (1958-ban végzett a Poznańi Műszaki Egyetemen), a mezőgazdasági műszaki tudományok doktora (Budapest-Gödöllő, 1969), zöldségbetakarító gépek tervezője, feltaláló. Az egyik általa tervezett (zöldbab és paprika) betakarító gép megkapta a Nemzetközi Budapesti Vásár fődíját (1973), Sutarski ezzel összefüggésben pedig a "Kiváló Feltaláló" díj arany fokozatában részesült (1977), egy másik (paradicsombetakarító) gépe pedig elnyerte a kohászati ​​és gépipari miniszter elismerését (1987). Lengyel diplomata státuszba kerülve Magyarországon ő lett a Lengyel Információs és Kulturális Intézet rendszerváltás után első igazgatója (1989-1992). A későbbiekben az első magyarországi műholdas szórású televíziónak, a „Dunának” dolgozott, ahol rövid és középes hosszúságú filmeket készített Lengyelországról. A továbbiakban nagy érdemeket szerzett az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat első illetve háromszor választott elnökeként (1995-1999 és 2001-2007). A Magyar Lengyelség Múzeumának és Levéltárának alapítója (1998), amelyet átalakított az 1000 éves lengyel-magyar kapcsolatokat vizsgáló kutatóközponttá (2006), és kezdetben az intézmény vezetője később igazgatója, egészen nyugdíjazásáig (2014).

A költő, esszéiró, műforditó, nemhivatásos történész Konrad Sutarskinak megközelítőleg három tucatnyi irodalmi és történelmi témájú könyve jelent meg. Ezek közül az elmúlt öt évben 11 könyvét adták ki 17 kötetben (8-at lengyel és 9-et magyar nyelven), többek között a „Jakkolwiek już późno” („Habár már késő”) verseskötetet (Sopot, 2015), illetve a verseket és „A költő mai szerepe és feladatai” című esszét tartalmazó „Az emberi ellenállás stációi”-t (Budapest-Lublin, 2018). A lengyel és magyar nyelven egyaránt kiadott „Lengyelország és Magyarország a keresztény Európa védőbástyája a múltban és jelenben” című tanulmányában (Budapest, 2016) Sutarski kifejtette történelmi tézisét, miszerint Lengyelország és Magyarország egymást kölcsönösen kiegészítve, a kontinens összes országa közül a leghosszabb ideig töltötte be a keresztény Európa védelmezőjének különleges szerepét, úgy az elmúlt évszázadokban, mint ahogy korunkban is (ezúttal a másik két visegrádi országgal kiegészülve). Az ő nevéhez fűződik a „Lengyelország történelme magyar vonatkozásokkal” című kettős – lengyel és magyar nyelvű – különleges könyv kiadása (Budapest, 2018). Az életrajz írásakor már e kötet második kiadásának az előkészületei zajlanak Lengyelországban. Sutarski Magyarországon széles körben ismert és elismert író és népszerűsítője „az örökké tartó lengyel-magyar barátság” eszméjének. Szokták őt „a lengyel kultúra magyarországi nagykövetének” és viszont, „a magyar kultúra lengyelországi nagykövetének" is nevezni, akit a magyarok egymás között csak „a mi lengyelünkként” emlegetnek. Sutarski a 85. születésnapjára következő kettős (lengyel és magyar nyelvű) kötete, a „Lengyelország és Magyarország Európa védelmében” kiadását készíti elő.

Sutarski megalakulásakor csatlakozott a Lengyel Íróegyesülethez (1988), továbbá tagja a Magyar Írószövetségnek és a Magyar PEN-Clubnak. Többek között elnyerte a három legmagasabb magyar állami szakmai kitüntetést: a Nemzetiségekért díjat (2013), a Móra Ferenc muzeológiai díjat (2014) és a József Attila irodalmi díjat (2019), ezenkívül megkapta Magyarország Érdemrend-Lovagkeresztjét (2014) és a magyarországi lengyelség legrangosabb kitüntetését, a „Szent László” díjat is (2007). Lengyelországban kitüntették a Lengyelország Érdemrend Lovagkeresztjével (2014) és Lengyel Kultúráért Gloria Artis díj bronz fokozatával (2016). Sutarski a magyarországi lengyelek közül egyedüliként szerepel a „Twórcy wizerunku Polonii” (2018) albumban feltüntetett 106 személy között, amely album a polónia (az anyaország határain kívüli lengyelség) arcképét érdemben alakító életműveket mutatja be.