Budapesten született 1942.január 28-án. Az ELTE magyar-könyvtár szakának elvégzése után 1969-től nyugdíjazásáig, 2007-ig a BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti tanszékén dolgozott, legvégül docensi munkakörben. Egyetemi doktori, majd PhD minősítést szerzett. Oktató munkája mellett az ELTE központi kulturális intézményeit igazgatta 1981 és1987 között, majd az Egyetemi Színpadot 1987 és 1992 között.

Kutatási területe a huszadik századi magyar irodalom, azon belül kiemelten az 1945 utáni korszak, értelemszerűen idesorolva a 2000 utáni éveket is. Megjelent 31 könyve, társszerzője mintegy félszáz kiadványnak. Monográfiát írt Illyés Gyuláról, Nagy Lászlóról, Kormos Istvánról, Sánta Ferencről. Könyvnyi tanulmányt Juhász Ferencről, Csoóri Sándorról, a Kilencek költőcsoportjáról. Nagy László és Sánta Ferenc monográfiája évekkel később második kiadásban is megjelent. A 12. évfolyamos gimnazisták számára írt tankönyve 1996 óta jelenik meg.

Tudományos és irodalmi-közéleti tevékenységének elismeréseként kapott fontosabb díjai: József Attila-díj (1995), Arany János-díj (2002), Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2002), Széchenyi István Ösztöndíj (2003-2006), Budapestért-díj (2010), A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2012).

A Magyar Írószövetség elnökségének 2002 óta tagja, 2007 és 2010 között elnöke volt.