Adam Zagajewski (Lwów, 1945. június 21. – Krakkó, 2021. március 21.) lengyel költő, esszéíró, műfordító. Születése után családját kiutasították Lvovból, melyet nemsokára elcsatoltak Lengyelországtól és ezentúl a Szovjetunióhoz (Ukrajna) tartozott. A dél-lengyelországi Gliwice városába költöztek, itt járt iskolába. Érettségi után pszichológiát és filozófiát hallgatott a krakkói Jagelló Egyetemen. Pályakezdőként filozófiát tanított a krakkói műszaki egyetemen.

Költőként 1967-ben debütált a Życie Literackie c. lapban, utóbb az Odra és a Twórczość folyóiratokban is publikált. Bekapcsolódott az Új Hullám (Nowa fala) irodalmi mozgalomba, melyet 68-as generációnak is neveznek. 1976-ban egy ellenzéki memorandum, a kommunista párt politikája ellen tiltakozó nyílt levél aláírása után a hatóságok fellépése nyomán művei nem jelenhettek meg Lengyelországban.

1982-ben Párizsba emigrált, és csak 2002-ben költözött vissza Krakkóba feleségével, Maja Wodeckával.

Zagajewski nemzetközi elismerésekben részesült, szépirodalmi műveit számos nyelvre lefordították. Költészetében visszatérő témák: éj, álmok, történelem és idő összefüggései, a Végtelen és az Örökkévalóság, csend és halál.

75 éves korában, 2021. március 21-én hunyt el Krakkóban.