A televízión át emberek százezreinek időről-időre a derű, a mosoly, a nevetés energiáit küldő Karinthy-gyűrűs humorista verseskötete a szerző ismeretlen, belső világára nyit kaput. Ez a kapu a fénylő színpadok mögött a lélek legbelső, a mosolyok mögötti mezőire nyílik. Annak sokféle úttal keresztezett tágasságaiban a költemények ívén a család nélkül felnőtt fiatalember emlékeit, szeretetvágyát, a létről, a halálról, a szeretetről és a magányról való töprengéseit követi nyomon. A filozófiai és szakrális meditációk vonalaival telített versek a lélektől-lélekig jutás akaratát közvetítik, s a szerzőnek a képernyőről sohasem látható arcvonásait világítják meg. A kötet ciklusai a szerző személyes élete érzékeny rezdüléseinek koordinátarendszerében a szeretet és a részvét létjogosultságára keresnek legfőképpen választ a transzhumanizálódott, hibrid huszonegyedik század emberi, társadalmi-közösségi és lélektani helyzeteiben. Az 1976-ban született alkotónak ez a tízedik szépirodalmi könyve.
