Mi az irodalmi élet? Az érték felismerése, a tehetség felkarolása, pezsgés, kincsásás, ösztönzés, a mű útja olvasójához. A nemzeti kultúra része, aprólékos építőmunka: mozgalmak, lapok, folyóiratok, szerkesztés, vita és kritika, táborok és ellentáborok, írók és ideák szembenállása. Része ennek a Magyar Pen Club megszervezése, a sikerek és a csődök, a műfordító Radó Antal, Kosztolányi Dezső, Mohácsi Jenő gazdag munkássága, Bánffy Miklós, Méliusz József, Baka István műve is. S az Erdélyi Helikon és a Korunk szembenállása, a Dumaposta baráti asztala az egykori kolozsvári New York kávéházban; s a Polgártársak a peremvidéken: Gáll Ernő és Fábián Ernő levelezése. Róluk és műveikről olvashatunk Csapody Miklós újabb esszéiben, tanulmányaiban, amelyek a 20. század magyar irodalmáról, hazai és erdélyi szellemi életéről, elfeledett értékeiről adnak finom keresztmetszetet –, s az emlékekről, a barátokról, az utazásokról Soprontól Szegedig, Kolozsvártól Sepsiszentgyörgyig.