Árkossy István művészete egyforma erővel szűri át magába az egyetemes képzőművészeti hagyomány és történelem, a magyar sors, a természet: a kozmosz és a fűszál, a példának tekintett alkotói szellemek és az Isten üzeneteit. A képzelet és a ráció erőit ötvöző képzőművészeti munkásságát az alkotó – mind sűrűbben – a kor alapkérdéseit érintő művészeti esszék írásával egészítette ki. Ez a könyv „esszéírói” életművének gyűjteménye. Tartalmi tagolódását a vizuális művészeti folyamatokra, életművekre, kiállításokra, egyéni arcokra, a múlt számos nagy mesterére, kortárs művészeti gondolkodókra, személyes emlékekre és a jelen idő emberi gondjaira nyíló fejezettematikák adják. A művek, alkotók, műfajok e gazdag halmazában csaknem a kötet egész boltozatát építő motívumpillér az Erdélyre koncentrálás, kitüntetetten is: Kolozsvár emléke. A gyűjtemény láttató metaforákkal, lényeghordozó sűrítésekkel telített nyelve – a művészettörténet, a műelemzés, a szociográfia és a lélekanalízis jegyeit is magába oldva – irodalmi értékkel mutatja fel a rajzoló kéz hatalmát.