Rozsnyay Béla szobrászata
„(…) a mai napig megmaradtam gyermeknek. A művészetben is, minden komolyság mellett folyamatosan játszom.” Így nyilatkozik magáról Rozsnyay Béla (1949–2019) Marosvásárhelyen született szobrász és ékszerkészítő művész, akinek gazdag életművét és változatos életútját ismerhetjük meg Árkossy István kolozsvári születésű grafikusművész hozzáértő alapossággal megírt kötete nyomán. Rozsnyay Béla a Kárpátok gyöngyfüzére után a hűvös Dánián és a hívogató éghajlatú Máltán keresztül jutott el Budapestre, hogy itt – mint ahogy azt a beszélgetésből megtudhatjuk, a kisföldalattihoz közel – találja meg igazi otthonát.
Művészetére a fent idézett komoly játékosság mellett jellemző a folyamatos kísérletezés, „kölcsönveszi” a környezetünkben előforduló anyagokat, mivel ars poeticájában is azt vallja: Natura artist magistra, azaz a természet a művészet tanítómestere. Az anyagok egyszerre vannak rokonságban az élő természettel, de paradox módon hangsúlyozzák saját lényegüket is, vagyis fém-anyagiságukat. De művészete azért is izgalmas, mert egyes szoborok szokatlan módon kilépnek nyugalmi helyzetükből és mozogni, sőt olykor zenélni is képesek, új perspektívákat nyitva meg a képzőművészet e tipikusan „statikusnak” elfogadott ágában.
A kötet második felében tárul fel képileg is mindaz, amit a két művész beszélgetése és a szakemberek idézett véleménye alapján elképzelhettünk Rozsnyay Béla művészetéről. Ebben van segítségünkre a Széll-Balogh Mihály ötvösművész által művészi színvonalon készített közel 75 műtárgyportré, melyek segítségével képzeletben mi is életre kelthetjük a nem hétköznapi alkotásokat: szobrokat, ékszereket, ékszer-szobrokat…
