A szerző új kötete a kiadónál 2008 óta megjelenő előző köteteihez hasonlóan egy-másfél év lenyomata. A benne foglalt írások 2019 januárja és 2020 márciusa között születtek, a szerző két otthonában, a születésétől adott Budapesten és az időskorban, a kubai és Puerto Rico-i identitású feleségét, María Teresa Reyes tanárt, műfordítót követve felfedezett Miamiban. Írásain ezúttal is erőteljes nyomot hagy a kétlakiság, az itt- és ottlevés átka és adománya. Az idegenségérzet, a tulajdonképpen sehova sem tartozás, a magány alakzata átjárja az életművet, ezek a toposzok a legkoraibb kötetek (L’île sous l’eau, 1960; Futószalagon, 1965; Az év egyetlen napja, 1967) óta meghatározóak, visszatérők.
Ferdinandy György írásait jószerivel nem lehet nem az autofikció felől olvasni, azok nem mentesíthetők az alól, hogy irodalmi elemmé válásuk mellett a biográfia forrásaivá legyenek. Persze, időbeli és fizikai utazásához saját élménytárából csomagol a poggyászába, de ez ne tévesszen meg senkit: nem anekdotikus elbeszélők „locsogásával” (egyébként is, az elbeszélése mindvégig tömör), nem egzakt életrajzi elemekkel van dolgunk! Számára a fordulatos életút csak támaszték, amelyre egy kolosszális monstrumot húz, amelynek fontos tanításai és tanulságai a megélteken tükröződnek.
