A Virrasztó – távol Kalász Márton harmincegyedik verseskönyve. Legutóbbi, 2019 nyarán megjelent Annyi ábrándunk című kötetéhez hasonlóan a szövegek ezúttal is egységes formát mutatnak: továbbra is tizennégy (kivételes esetekben tizenöt) soros, strófákra nem tagolt, tágabb értelemben vett szonetteket olvashatunk. Kalász rendkívül tudatos költő: újra meg újra körüljárja a számára fontos témákat. Új verseinek többsége a koronavírus-járvány szorongató helyzetében íródott. Az őrmezei lakótelepen található nyolcadik emeleti lakása, akár a hölderlini toronyszoba, központi motívuma lett e kötetnek, egyfajta mikrouniverzumként jelenik meg: az a hely, ahol a költő a mindennapokból kiemelkedve átfogóbban szemlélheti, értelmezheti a válságot.
A kereken hatvan költeményt tartalmazó könyv a szerzőtől megszokott módon a meditatív intellektualizmus egyedi útjait járja be. Nem feltétlenül ügyel az olvasói értelmezés lépéstartásának nehézségeire, ugyanakkor felmutat egy követésre ingerlő metafizikai szabadságélményt. Az önkényesen alakított szórend, a töredezett mondatszerkezet a posztmodern jelentésszóródás példatárává teszi e verseket. Más szavakkal: a költő az eredeti értelmezési szinteken messze túllépve áthág minden nyelvi korlátot – és ez izgalmas.
