„ISTVÁN (elereszti Gizellát, leroskad a trónusra, maga elé mered): Istenem, mivé lesz népem és hazám! Megint felszínre tör a kicsinyes gyűlölködés. Torzsalkodunk, mert némelyeket a hatalom és az ármány megrészegít. Pedig hát mi is a hatalom… Én már látom, tudom, Uram, hogy a hatalom semmi… A hatalom csupán lehetőség jót tenni a néppel. Bocsásd meg, Istenem, hogy nem tudtam élni vele.”
Oláh András
1959-ben született Hajdúnánáson. Diplomáit Nyíregyházán és Debrecenben szerezte. Jelenleg Mátészalkán dolgozik pedagógusként. A 90-es évek eleje óta publikál rendszeresen hazai és határon túli folyóiratokban. Hét verses és egy novellás kötete jelent meg. Utolsó könyve (Fagyöngy és jégcsapok) 2005-ben látott napvilágot a Kráter Kiadónál.
2004-ben az NKÖM drámapályázatán 3. díjat nyert a Teleki Lászlóról írt történelmi drámájával..