A bánsági kitelepítésekről szóló naplószerű dokumentumregény az érintett hitelességének megrázó erejével mutatja be a csupán származásuk, magyar voltuk okán számkivetetté vált emberek megrendítő sorsát. Schiff Júlia könyve az elhurcolt, megalázott családoknak – túlélőknek és belepusztultaknak – állít emléket.
A kötetben az első pillanattól végigkísérhetjük a kitelepítettek útját, és „első kézből” ismerhetjük meg a kitelepítés ötéves időszakában megélt nehézségeket, értelmetlen szenvedéseket, majd a várva várt szabadulást. Regényében Schiff Júlia saját életrajzát és családjának történetét egy egész korszak történetévé bővíti ki. A szerző saját élményanyagán kívül felhasználta forrásként édesapjának – a regény főhősének –, Dr. Büchl Antal (1908–1980) bánsági kultúrtörténésznek az 1951–56-os bărăgani deportálásról készült feljegyzéseit. A deportálás naplószerű adatait a szülőhelyre (Detta), illetve a Bánság történetére vonatkozó exkurzusok, részletes összefoglalók szövik át. Az elbeszélés nemcsak a zord környezetben való életet eleveníti meg a kommunista diktatúra idején, hanem nosztalgikus visszatekintést is nyújt egy letűnt és megsemmisített világra.
