Kedves Olvasó!

Az olvasási szokások, legyen szó információszerzésről, érzelmi átélésről vagy szórakozásról, gyökeresen megváltoztak az elmúlt ötven-hatvan évben – előbb a televízió, majd az internet, újabban pedig az okostelefon és a mesterséges intelligencia térnyeréséből fakadóan. Ma már nem a nyomtatott könyv, az abból (fel)olvasott szöveg a kultúra legnagyobb – sokáig csaknem kizárólagos – letéteményese. Mind civilizációs közösségünk, mind személyes életutunk szempontjából alapvető kérdéseket kell tehát feltennünk az olvasás fogalmáról, típusairól, jelentőségéről – és jövőjéről.
Mivel ezt nem lehet megtenni a múlt ismerete nélkül, lapszámunk áttekintést nyújt az előző évszázadok hazai olvasástörténetéről, kiemelve annak fontos fordulópontjait. Az összeállítás az olvasáskutatás legfrissebb eredményeinek megosztása mellett rámutat az olvasóvá nevelés hatékony módszereire, a digitális nemzedékek olvasástapasztalatára, valamint kitér az olvasás irodalomtudományi aspektusainak néhány aktuális problémájára is. Bemutat továbbá tiltott könyveket, foglalkozik a nők olvasóvá válásával, a gyermekirodalom születésével, de szót ejt a cenzúra, a terápiás célú befogadás, valamint a 21. századi könyvipar jellemzőiről is – és miközben az olvasást a legtágabb perspektívában, jelalkotó- és értelmező emberi cselekvésként, kultúrtechnikaként szemléli, kortárs szépírók és gondolkodók egyéni olvasásélményeibe is betekintést kínál.
Kiadványunk képolvasásra és vizuális önreflexióra is invitál: friss, tematikus kortárs magyar képzőművészeti anyagból válogat a művészkönyvektől az öntükröző üvegművészeten át a grafikai elemeket is felhasználó dekollázsokig.