A Magyar Napló júliusi számának élén szerepel Janusz Szwedo lengyel filológus, nyelvész, diplomata jegyzete a Magyarországot sújtó, 1920. június 4-i diktátumról: „Érdemes megemlíteni egy, a trianoni békeszerződés utáni lengyel jellegű szálat is. A dokumentum végrehajtása keretében a Magyar Királyság legészakibb területét, vagyis az Árva (Orawa) és a Szepes (Spisz) néven ismert két vármegye részeit Lengyelországhoz csatolták. A baráti lelkű magyarok ezt a tényt nem voltak hajlandók egyetlen éles ítélettel sem minősíteni, hanem (a lengyel) »megőrzésre átadott« fogalommal látták el.” A lapszámban Babics Imre, Farkas Árpád, Farkas Wellmann Éva, Fecske Csaba, Filip Tamás, Lázár Balázs, Székelyhidi Zsolt, Vasas Tamás, Vörös István, Zirig Árpád versei, valamint Marosi Gyula, Małgorzata Karolina Piekarska és Tönköl József prózái szerepelnek. A Nyitott Műhely júliusi vendége Farkass Wellmann Éva költő, irodalomtörténész, akivel Nagygéci Kovács József beszélget kötetekről, irodalmi pályáról, a vers varázslatáról, a szerkesztő nehéz, de örömteli munkájáról, és nem utolsó sorban a dialógushelyzetek fontosságáról. Rovó Edina íróval, festőművésszel Bolla Eszter készített kis interjút a szerző Színekből font mesék címmel megjelent könyvéről. Sárközy Péter tanulmányában Szauder József irodalomtörténészre (1917–1975) emlékezik, akinek az Itália arcai. (Képekben és gondolatokban) című kötete újrakiadásra került: „Igen nagy művészi érzékkel írt Itália-esszéi olvasmányosságuk mellett azt célozzák, hogy »megláttassák« azokat a városokat, városrészleteket, tereket és palotákat, szökőkutakat és obeliszkeket, olyan műalkotásokat, szobrokat és festményeket, amelyeket a műveltebb Itália-utazók sem mindig vesznek észre. Igazi humanistaként leírja és bemutatja az ott élő emberek hétköznapi életét, gondolkodásmódját.” Címében is figyelemfelkeltő Bozók Ferenc esszéje, az Elhízás és súlyproblémák magyar költők verseiben: „A huszadik század előtti magyar költészetben megjelenő »túlsúly-problematikát« unikális áttekinteni annak tudatában, hogy szinte nem is volt a korábbi századoknak igazán elhízott írója vagy költője. Mikszáth Kálmánt szokták ilyen szempontból kivételként emlegetni. Mikszáth »testesíti meg« a 19. századi magyar irodalomban az ösztövér alkotók gazdag képtárában a szabályt erősítő kivételt.” A Könyvszemle rovatban az Elérhetetlen föld – 50, Szemadám György Az elveszett teljesség, Páskándi Géza Az intellektus méltósága, Pósa Zoltán Az ezerkettedik, avagy az első éjszaka és Polgár Kristóf Hamlet retúr című kötetéről olvashatunk. Lapszámunk illusztrációit Sárkány Győző grafikusművész Trianon anzix című, 2020-as sorozatának reprodukcióiból válogattuk.