A Magyar Napló júniusi számának irodalomtörténeti és szépirodalmi írásait a Nemzeti Összetartozás Napjának jegyében válogattuk. Aniszi Kálmán egy 1975-ös kolozsvári Vörösmarty-emlékest felidézésével emlékezik az 1925. június 4-én született erdélyi magyar színházrendező és színművész Harag Györgyre: „Erdélyben a magyarok akkor már csak a lakásukban, az Úr házában és a színházban, meg az erősen gyérülő magyar iskolákban beszélhették szabadon anyanyelvüket. Aki lélekben otthon akarta érezni magát, akár csak egy-két órára is az ország fagyos idegenségében; akiket megcsapott a transzszilván magyarság végpusztulását akaró hatalmi intézkedések szele, azok gyakran eljártak a templomba és a színházba.” Helyet adtunk Szakolczay Lajos irodalomtörténész, művészetkritikus „Szólíts nyugodtan Gyurkának!” Találkozások Faludy Györggyel című új kötete bevezetőjének és két Faludy-levélnek a gyűjteményből: „Tudtam, hogy milyen »bűnt« követek el a tanulmány megírásával, hiszen a Kádár Jánost orosz lakájként »üdvözlő« költő nevét – itthon évtizedek óta nem jelent meg róla (főképp líráját ily bőven kifejtve) semmilyen publikáció – még kimondani sem volt tanácsos. Ám én arra tettem föl az életemet, hogy az egyetemes magyar irodalom értékeit irányzatoktól függetlenül együtt lássuk! Együtt, hiszen így vagyunk erősek.” Az összeállításban továbbá Báger Gusztáv, Both Balázs, Filip Tamás, Kalász Márton, Kiss Anna, Lázár Balázs, Tóth Erzsébet versei, valamint Marosi Gyula, Murányi Sándor Olivér és Radnai István prózái szerepelnek. A Nyitott Műhely rovatban László Laura esztéta Monostori Imre József Attila-díjas irodalomtörténésszel, a Németh László Társaság alapító tagjával, az Új Forrás korábbi főszerkesztőjével beszélget. Szó esik a kutatói pálya kezdetéről, tanári, szerkesztői, könyvtárigazgatói mindennapokról, Németh László életművéről s jövőbeni könyvtervekről is: „…mindenkinek meg kell tanulnia a maga leckéjét.
Talán a legfontosabb tényező az adekváció, hogy ki-ki a saját természete szerint éljen és működjön, a többi menet közben megszerezhető. A politikai rendszerek, ideológiák jelenléte nehezíti a helyzetet. Az egyik a »rendszerváltozással« többé-kevésbé elmúlt, ám újabb korszellem fogságába kerültünk: ránk telepedett a »nyugati bolondériák« ideológiája.” Lázár Balázs költő Stamler Ábel szerkesztővel készített kisinterjút Oláh János Az idő csapdája című esszékötetéről: „A nemzeti önismeret, a mítosz, a szociográfia, az individuális–kollektív–univerzális hármasság itt olvasható szembeállításával kinyílnak a tágabb értelmezés lehetséges irányai, megalapozottabban tudunk rákérdezni és feleletet találni novelláinak, regényeinek, verseinek eszmei hátterére.” Sárközy Péter irodalomtörténész a 120 éve született Szerb Antalra emlékezik tanulmányában az író A harmadik torony című úti esszéje mentén: „Szerb Antalt hajlamosak vagyunk elsősorban irodalomtörténésznek, a legolvashatóbb magyar irodalomtörténet és egy érdekes világirodalom-történet írójának tartani, aki Umberto Ecót fél évszázaddal megelőzve, olvasmányélményei alapján két sikeres regényt is írt. (…) Kevesen tudják azonban, hogy Szerb Antal az »olasz regényén« túl is a 20. század első felének úgynevezett italomán magyar irodalmárai közé is tartozott. Ők nem italianisták voltak, mint a hivatásos olasz fordítók, (…) hanem »csak« Olaszország szerelmesei…”. Máriás József írása a 75 éves Cs. Varga István irodalomtörténészt köszönti. A Könyvszemle rovatban Marosi Gyula Az ifjúság tört szárnyú madara, Dušan Šimko Márvány és gránit, Tüskés Anna „en-nemzetem külhoni híre-sorsa”. Fejezetek a 20. századi magyar–francia irodalmi kapcsolatok történetéből, Deák Ernő Útkeresés a jövőbe, valamint Kocsis István TRIANON avagy Passiójáték a XX. században című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat a nemrég elhunyt Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész, animációs filmrendező, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja munkáinak reprodukcióival illusztráltuk.
