A Magyar Napló áprilisi számának tartalmából:
„A szó szánkon körbejár,
mint a borosüveg.
A regiszterek már átjárhatóbbak,
egyszerűbben fogalmazunk,
s az ige akkor is varázsol,
ha nem emlékszünk arra, mit jelent.”
(Viola Szandra: A homályról)
„Dsida Jenő klasszikus remekműve, Nagycsütörtök című költeménye – mint a Psalmus Hungaricus is – a magyar sors mélységeibe világít. A földi szenvedés jelene és a krisztusi passió – a »mysterium passionis« – időtlen örökérvényűsége olvad össze – a még megváltatlan létezés legfájdalmasabb pillanataiban.”
(Bertha Zoltán: „Legendák remélnek feltámadást”. Nagycsütörtök-motívumok a kortárs magyar költészetben)
„Buta madár, mondja a szakértő,
nem tanul, istennek se száll fel,
ott kaparász, keresgél és dalol, ahol
a minap tollait vitte szerte a szél.”
(Miklya Zsolt: Buta dal)
„…hogy kell nevelni egy nagy költőt manapság? Erről sejtelme sem volt senkinek a családban. Szabad-e Bencére rászólni, ha a fülét piszkálja? Érdemes-e még nyaggatni a matek házi faladattal? Tibor mostantól verseket olvasott fel lefekvés előtt, de Bencus csak udvariasan unatkozott. Nemes Nagy Ágnes? Pilinszky? Tandori? Egyetlen költemény sem váltott ki belőle nagyobb lelkesedést, mint az Állatkert vagy a Csodák Palotája.”
(Bánki Éva: Bencus és a költészet)
„Gondolatok helyett ezer vélemény:
elmondják a hülyék, mit várnak a kortól.
Térdig galambszarban őrangyalt várnak,
aki alászáll, és folyton bennük posztol.
Ők nem bánják, ha új adyendrék
majd kutyakajás konzervdobozban végzik.”
(Végh Attila: Kritikus vers a dolgok állásáról)
*
Áprilisi lapszámunkat témáink sokszínűsége jellemzi, azonban mind közül a természet megújulása, a megtisztulás, a feltámadás, a szakralitás, a húsvéti ünnepkör a legmeghatározóbb, míg költészet napja alkalmából a szokottnál nagyobb versanyagból merítünk.
Molnár Krisztina lapkezdő jegyzete a tavaszvárás jegyében született, melyre Székelyhidi Zsolt, Viola Szandra, Miklya Zsolt, Serfőző Simon versei és Halmai Tamás szonettkoszorúja a fentiek szellemében felel, akárcsak Bertha Zoltán esszéje mai líránk nagycsütörtök-motívumairól és Farkas Gábor tanulmánya a közelmúlt és a jelenkor erdélyi költészetének szakrális versbeszéd-módozatairól, az istenélmény megfogalmazásáról Szőcs Géza, Kovács András Ferenc, Demény Péter és Lövétei Lázár László lírájában, utóbbi esetében kiemelve: „(…) az Isten-kapcsolatra reflektáló, vagy azt akár áttételes nyelvi fordulatokkal megjelenítő versbeszéd összességében összefügg egyfajta olyan látásmóddal, amelynek terepe az önkritika, a játékos gúny és a hagyományok átírása, illetve újrateremtése. (…) Ez a gúny gyakran kérdez rá az Isten-kapcsolat értelmére az emberi lét perspektívájából, és (…) magával ragadja az olvasót az a közvetlenség, amelyben Isten mintegy »baráti/haveri« kapcsolatba kerül a versnyelv által a lírai énnel.”
A továbbiakban Bánki Éva és Sarnyai Bendek Máté prózája, illetve Kürti László versei társas, családi kapcsolataink válságáról beszélnek, míg Filip Tamás hitvallásba hajló művei már közvetlenül is a költészet napjához kapcsolódnak, Végh Attila költeményei és Kötter Tamás novellája pedig, más-más megközelítéssel bár, de egyaránt társadalmi kérdések, problémák felé mutatnak.
Mai és klasszikus költőelődök előtt tiszteleg Szemhatár rovatunk záró szakasza, ahol Vári Fábián László az év elején eltávozott pályatárs-barát Kiss Benedektől búcsúzik, Both Balázs versekkel idézi meg 19–20. századi nagyjainkat, Lőrinczy Laura Buda Attilát kérdezi új Babits-tanulmánykötete kapcsán, míg Sárközy Péter írása Cs. Szabó László újrakiadott esszékötete, a Római muzsika apropóján jár utána mind a szerző, mind kortársai Róma-élményeinek: „A Nyugat első két nemzedékének írói közül Babitsot és Kosztolányit, Fenyő Miksát, Szerb Antalt és Cs. Szabó Lászlót is »italománnak«” nevezhetjük. Ezen írók és természetesen más művelt értelmiségiek számára is az olaszországi utazás többet nyújtott egyszerű turistaútnál vagy vakációnál. Számukra az itáliai utazás, akárcsak Goethének vagy Stendhalnak, igazi lelki élményt jelentett. (…) az emigráció választásával Cs. Szabó mindent elvesztett: otthonát, munkáját, értékes és szeretett könyvtárát (…), csak a hazáját nem, mert az már régen egész Európa volt (…) Erről a végső hazatéréséről, Róma halottakat is életre keltő hatásáról szól a korábbi úti jegyzeteit és esszéit is magába foglaló kötet, amelyet minden Itália-mániásnak és Róma-csodálónak olvasnia kell.”
Említett versei után Both Balázst Nyitott Műhelyünk e havi vendégeként is köszönthetjük, akivel kettősségekből építkező életútjáról, a keleti harcművészetek, fegyveres szolgálat és szigorú edzések melletti istenhitéről és befelé figyelő lírájáról, spirituális iránytűjéről, valamint városáról, Sopronról, s mindezek tökéletes egységéről Horváth Sándor Domonkos beszélget: „…Pilinszky János fogalmazta meg a legpontosabban és a legtisztábban, amikor azt mondta: egyedül Istennek írunk. Én is azt gondolom, hogy az írás, az alkotás folyamata – legyen szó tulajdonképpen bármilyen művészeti ágról, a költészettől a képzőművészetig – valamiféleképpen együttműködés a Teremtővel. Mély, megkerülhetetlen szakralitása van magának a teremtés aktusának. (…) az alkotás, vagyis a lélek és a test együttes, mindennapos tréningezése egy picit olyan, mint a penge kovácsolása. Edzeni kell a testet is, és edzeni kell a szellemet is, ráadásul szigorúan párhuzamosan. (...) A harcművészet az önfegyelemről, a befelé figyelésről, a test és az elme uralásáról szól. (...) A versben, a műalkotás létrehozásának sokszor gyötrelmes folyamatában ugyanúgy elengedhetetlenül szükség van az önfegyelemre, a szigorú mértékletességre és a szüntelen, aprólékos csiszolásra.”
Könyvszemle rovatunkban, költészet napjához kapcsolódóan, a verseskötetek vannak túlsúlyban: Rónai Balázs Zoltán könyvéről (Egy középkori polgár) Kókai János, Lövétei Lázár László Újabb alkalmijáról Zsidó Ferenc, míg Halmosi Sándor Rubljov Rinpocse. A belső ikon című kötetéről Marczinka Csaba ír. A versesköteteket irodalomtörténeti munka egészíti ki: Bakonyi István Serfőző Simonról szóló kismonográfiáját Pósa Zoltán mutatja be.
Áprilisi lapszámunkat Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész, a Nemzet Művésze műcsarnokbeli életműkiállításának alkotásairól készült reprodukciókkal illusztráltuk.
