Ircsik Vilmos az 1960-as évek végén egyetemistaként az Eötvös-kollégiumban kezdte pályáját, a szintén innen kirajzott Kilencek nyomdokain. Dolgozott újságíróként, tanárként, a veszprémi Új Horizont című lap szerkesztőjeként, majd 2010-től egészen megszűnéséig a Nagyvilág német-orosz rovatát vezette. Műfordítónak indult, ennek ihlető hatására születtek első prózai művei. A Jaj, akinek nincs otthona 1999-ben a Magyar Napló pályázatán nagydíjat nyert. Azóta folyamatosan jelennek meg regényei és novelláskötetei. 2000-ben A lélek határai címen összegyűjtött versfordításait foglalta kötetbe, a 2017-ben kiadott Bűnök és bűnhődések a magyar és a világirodalom tárgykörében írt tanulmányait tartalmazza. A közéleti kiállás jegyében jutott el a publicisztikához, és az utóbbi években egy kötetre való cikket közölt a Magyar Idők, illetve a Magyar Nemzet hasábjain.