Szakolczay Lajos irodalomtörténész, irodalom- és művészetkritikus, szerkesztő 1941. február 27-én született Nagykanizsán. Fő kutatási területe a határon túli magyar irodalom és művészet. Számos versantológia (Csoóri Sándor, József Attila, Bartók Béla) szerkesztője is volt.

Díjai: József Attila-díj (1995), Kölcsey-díj (1995), Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (1999), Hídverő-díj (2007), Prokop Péter-díj (2009), Vár-díj (2011), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011), Arany János-díj (2012), Tamási Áron-díj (2012), Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Írói Díja (2014), Széchenyi-díj (2016).

Kötetei: Dunának, Oltnak (1984); Páter Bulányi (1989); Ötágú síp (1989); Kötél homokból (1994); A csavargó esztétikája (1996); Korfurdaló (1999); Kikötő (2006); Erdélyi ősz (2006); Nekünk ilyen sors adatott (2006); Ameddig temetetlen holtak lesznek (2008); Párbeszédek és perbeszédek (2010); Határtalan (2011); Sorsszerűség, álom, etika (2012); Valóságlátomás (2014); Nagybányától Picassóig (2015); Szakolczay levelesládája (2016); Időlámpa (2016); Jövőben a múltunk (2016).