Az augusztusi Magyar Napló tartalmából:

„Vajon hány fokon aktiválódik az ördög? Negyven fokon már éledezik, negyvenöt fok felett övé a pálya. Hol lehet az emlékek olvadáspontja? A jövőbe pislákoló tervek mikor füstölnek el? Negyvenhét fokon. Negyvennyolc. Ötven. Ötven fok, és mindenből homogén massza lesz.

– Nem lehet itt élni – nyöszörgök.

– Látod, hogy lehet.”

(Sárfi N. Adrienn: Száhel)

„A származási közegnek, a családfának, a szülőhelynek, a gyermeklét világának fölidézése ösztönzőleg hat rá, hiába lesz Kosztolányi Európa szellemi lakója, önszemléletét az Osztrák–Magyar Monarchia polgári kisvilága és kulturális horizontja alakítja – alkotáslélektanilag és emberileg ezt fogadja el olyan örökségnek, amelyet a művészetével szolgálnia kell.”

(Mohai V. Lajos: A mások életén érzett fájdalom)

„Elképzeled, hogy megállsz:

nem emeled a lábad, csak süppedsz,

át a lépcsőn, egész a földig, aztán még tovább,

ember alakú lyukat vájva az agyagban.”

(Mechiat Zina: Elvégre)

„Kölcsey szatmárcsekei birtokáról végrendelkezik, arról a bizonyos »poétai helyről«, ahol később Petőfi Sándor A Tisza című versének élményét szerezte. Külön történelmi érdekesség, hogy az öt tanú között az árkus sarkán ott virít »a haza bölcse«, Deák Ferenc pecsétje és aláírása is.”

(Bakó Endre: Kölcsey Ferenc „testamentoma”)

„Akik tájékozottak Erdély közelmúltjának történetében, azok tudják, mi történt a Szamos hídján Cs. Gyímesi Évával. Nem derűs a kép. De gyógyítóbb lehet a görög tragédiák komorsága, mint a hamis, görbe tükör…”

(Hegedűs Imre János: Szabadság a Szamos hídján)

*

A Magyar Napló Nyitott Műhely rovatának augusztusi vendége Imre László Széchenyi-díjas irodalomtörténész professzor, akit az életét meghatározó debreceni egyetemről, a munkássága vezérfonalát jelentő műfajelméleti kutatásairól, irodalmi jelen és múlt, illetve hazai és külföldi művészeti folyamatok egybelátásáról Sturm László irodalomtörténész kérdezett: „Nagy élmény volt, ahogyan az irodalomtörténeti »felfedezések« az élő irodalom megértéséhez szintén hozzájárultak. A verses regény, Byron és Puskin, nálunk Arany Bolond Istókja, később A délibábok hőse az olyan gyakran »szintet váltó«, irodalmi idézetekkel operáló szövegszerkesztés iránt keltette fel az érdeklődésemet, hogy ez az akkor még némi idegenkedéssel fogadott Esterházyhoz adott »kulcs«-ot.” Imre László a beszélgetés mellett esszével is jelentkezik Szerdahelyi István irodalomtörténészről, a Kádár-korszak vezető kultúrpolitikusáról Lajta Erika Kivezetés az irodalomból című kötete alapján: „…miképpen történhetett az, hogy az 1850-es évek, a legszigorúbb politikai környezet több vitathatatlan remekírót (Arany, Kemény, Madách, Jókai, Gyulai) és remekművet juttatott szóhoz, mint a »felszabaduló« korszak (1867 után). A 20. század második felében is – már-már megmosolyogtató módon – ismétlődik meg ez: 1989 után, az irodalom »felszabadulása«, a mindent kimondhatóság semmiféle színvonal-emelkedéshez nem vezetett el. Ez azonban semmiképpen nem jelentheti azt, hogy Szerdahelyi (és eszmetársai) azzal büszkélkedhetnének, hogy lám, minő virágkor volt a magyar irodalmi fejlődésben a ’70-’80-as évek.” Az összeállításban továbbá Báger Gusztáv, Csillag Tamás, Gál Ferenc, Lajtos Nóra, Lázár Balázs, Mechiat Zina, Sütő Csaba András, Székelyhidi Zsolt versei, valamint Kubina Zita, Murányi Sándor Olivér, Sárfi N. Adrienn és Ványai Fehér József prózái szerepelnek. Hambalkó Dalma szerkesztő Burns Katalin íróval, zenésszel készített kisinterjút új novelláskötete, az Esőcsinálás megjelenésének alkalmából írói pályájáról, a keleti kultúrákhoz való kötődéséről és zenei tevékenységéről: „Többször utaztam, zenéltem, énekeltem Pakisztánban, Indiában. (…) Eddig csak Pakisztán világa jelent meg a novelláimban, valahogy sokkal drámaibbnak éltem meg az ottani mindennapokat. Az Esőcsinálásban szereplő, pakisztáni témájú történetek alapjai valósak, de soha nem útinapló írása, az események konkrét megörökítése volt a célom. A szövegeket maga a kultúra, az ott élők inspirálták. Indiában, Pakisztánban embereket, sorsokat ismertem meg, ami össze sem hasonlítható azzal, ha turistaként látogatok el egy idegen országba.” A Könyvszemle rovatban Kenéz Ferenc Szabadnak lenni mit jelent? Kolozsvár-oratórium, Magyar Zoltán Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógus, Bakonyi István Arcképvázlat Bence Lajosról, Győry Domonkos Anyám sírása halkul című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat lovakat ábrázoló és lovas szobrok reprodukcióival illusztráltuk.