Az örmény nép tragédiája az I. világháborúban

Az örmények ellen elkövetett népirtás az Oszmán Birodalom meghatározó eseménye volt a birodalom felbomlásának utolsó stádiumában. Az örmény tartományok „leghűségesebb” alattvalói hiába voltak évszázadokon át önálló etnikai-vallási közösségként alárendelve az Oszmán Birodalomnak, a hatóságok, a török politikai elitek – beleértve az ifjútörököket is – egyre inkább idegeneknek tekintették az örményeket. Hűtlen, felforgató, „szeparatista” elemként kezelték őket, akik veszélyt jelentenek a birodalom egységére.
Az örmények szenvedéseit a kezdetektől fogva külpolitikai gyöngeség kísérte. A világ java része az örmények lemészárlásáról és az örmény keresztény kultúra megsemmisítéséről alig kívánt tudomást szerezni.
Magyarország az eseményekkel két oldalról is kapcsolatba került. Részben politikailag (az Osztrák–Magyar Monarchia tagjaként a Német Birodalommal, Bulgáriával és az Oszmán Birodalommal együtt az I. világháborúban a Központi Hatalmakkal harcolt), részben pedig a Magyarországra érkező örmény menekültek miatt.
Az egyébként tudományosan igazolt tények körüli kérdések az intellektuális és politikai közéletet máig megosztják, amelynek alapja az Oszmán Birodalom örökösének, Törökországnak a népirtást máig tagadó álláspontja.
A háborús időszakból és az 1920-as évekből fennmaradt dokumentumok és a bizonyítékok tömkelege ellenére az örmények ellen elkövetett népirtás emléke idővel elhalványult. A menekülteket megfosztották a jóvátétel jogától és szóba sem került a kompenzáció vagy a rehabilitáció.
A korabeli fényképekkel és dokumentumokkal gazdagon illusztrált album az Országos Széchényi Könyvtárban 2015-ben, az örmény népirtás 100. évfordulója alkalmából megrendezett kiállítás nyomán mutatja be a Törökországban élt örménységet ért tragédia valóságát. A népirtás részleteit neves magyar és külföldi történészek tanulmányai tárják az olvasó elé.