1963-ban született Szentesen. 1981-ben érettségizett a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban. 1988-ban magyar–történelem szakos diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1996-ban kandidált, 2004-ben habilitált, 2013-ban az MTA doktora. 1994-ben DAAD-ösztöndíjas a müncheni Südost-Institut-ban. Tanított a lipcsei egyetemen. Húsz éve oktat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetében, amelynek jelenleg vezető professzora. Dolgozott kézirattárosként, muzeológusként. 1999-ben rendezője az Europalia Hungaria Központi kiállításának Brüsszelben. 2001–2003 között a Károlyi Palota Kulturális Központ főigazgató-helyettese. Könyvei: „Bűneiért bünteti az Isten a magyar népet” – Egy XVI. századi bibliai párhuzam vizsgálata a nyomtatott egyházi irodalom alapján (1991); Ötszáz magyar levél – Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz 1549–1562 (1996); „A német ügy”(1944–1953) – A Volksbundtól Tiszalökig (Társszerző: Bank Barbara, 2005); Magyar parasztballada – Fehérgárda a Dél-Alföldön (1949–53) (Társszerző: Őze Sándorné, 2005); A határ és a határtalan – Identitáselemek vizsgálata a 16. századi határterület népességénél (2007); Virrasztó darvak – Tanulmányok a Dél-Alföld történetéből (2008); Reformation und Grenzgebiet (2009); Nemzettudat és historiográfia (2010);  A Sárréti Sasok (Társszerző: Őze Sándorné, 2011).