Oberczián Géza válogatott novellákat tartalmazó harmadik önálló kötetének fő szervezőeleme a sokoldalú változatosság, eszközeiben, témájában, látásmódjában, atmoszférájában egyaránt: mindig új és új benyomásokat keltve folyamatosan fenntartja a figyelmet hol meseszerű, hol realizmusában is meghökkentő vagy mulatságos, hol pedig a morbidságig groteszk ábrázolásmódjával. A huszonnyolc történet együttérző vagy emelkedett, másutt szarkasztikus vagy melankolikus hangvétele magától értetődő természetességgel hozza közel az olvasóhoz a legesendőbb hősöket, és teszi átélhetővé az empátiánkra kevésbé rászolgáló hétköznapi sorsokat, élethelyzeteket is. A szerzőre jellemző, ismerős, mégis folyamatosan meglepni képes stílus- és gondolati jegyek így avatják egységes világgá a mai és közelmúltbeli Magyarország, vagy az egy évszázaddal ezelőtti Budapest kulisszái előtt játszódó események, szituációk és a leszűrt tanulságok szerteágazó, heterogén közegét.
