Lapszámunk célja Gion Nándor író, forgatókönyvíró, rádiós szerkesztő nagyszabású életművének áttekintő bemutatása, illetve a recepció ellentmondásos sémáinak felülvizsgálata.
„[A] nagy témák egész közel lehetnek az ember lábához” – nyilatkozta a szerző egy interjúban; de hogyan szerveződnek a „helyi színek”, a lokális jegyek egyetemes értékű összefüggésekbe? Miben áll a – Gion kapcsán gyakran emlegetett – „dúsított realizmus”? Hol húzódik a referencialitás és a fikció határa?
A szakértőkkel készült beszélgetések az életmű lehetséges értelmezési kereteinek, valamint a prózapoétikai sajátosságainak feltárása mellett irodalomtörténeti jelentőségének meghatározására is kísérletet tesznek, és igyekeznek megrajzolni a teljes pályaívet a vajdasági Új Symposion alkotói csoport inspirálta pályakezdéstől egészen a szerző 1993-as Magyarországra költözését követő alkotói korszakát 2002-ben, tragikusan korán lezáró haláláig.
Az életmű számos kurrens elbeszéléselméleti megközelítéssel vizsgálható, ilyen a szülőföld reprezentációjának táj- és térpoétikai szempontú megközelítése, illetve a mű- és/vagy kötetszerkezetek sajátosságai Gionnál, különös tekintettel a ciklikus narratívákra, amelyek elmossák a novellafűzér és a regény műfaji határait.
Gion-inspiráció címmel rövid esszék olvashatók a szerzőtársak és barátok meghatározó műélményeiről. Összeállításunkat az író hagyatékából származó portrék, életképek, kéziratfotók, illetve a vajdasági képzőművészet remekei gazdagítják.