Az augusztusi Magyar Napló Nyitott Műhely rovatának vendége Papp Endre József Attila-díjas irodalomtörténész, a Hitel főszerkesztője, akivel Léka Géza költő beszélgetett a debreceni egyetemi évekről, a pályakezdésről a Hitel folyóiratnál, az irodalomról mint azonosság-tapasztalatról és a nemzeti múlthoz ragaszkodó kulturális tudat sérüléséről: „A realitás lehet kijózanító, de az igazi valóság, az eszmei magyarság időtlen kapaszkodó. A Hitel ethosza a szellemi természetű nemzet igazságából és a magyar irodalom közösségi küldetéséből, s az ahhoz szorosan kapcsolódó morális elköteleződésből táplálkozott. Az igazi magyar irodalom mindig tartott a feje fölött egy darab felhőtlen kék eget, ahol a gondolat szabadon törhetett a magasba.” A beszélgetés mellett a szerző Cs. Szabó Lászlóról készülő kismonográfiájából közlünk részletet, amelyben az író költői kísérleteit összegzi: „Első verse ötéves korában született (az a könyvben nem szerepel), a második negyvennégy évesen, az aknazáron át az emigrációba utána szökő feleség üdvözlésére. Kommentárokat, magyarázatokat fűz szövegeihez, ezzel is alátámasztva, hogy nem a vers mint alkotás, hanem az elmondani kívánt üzenet a fontos, még ha »tömörebb és kriptikusabb« verses beszédben történik is.” A lapszámban továbbá Benke László, Csillag Tamás, Czigány György, Győri László, Iancu Laura, Manuel José de Lara Ródenas, Sütő Csaba András, Szabó Fanni, Szénási Miklós, Vitéz Ferenc versei, valamint Burns Katalin, Szélesi Sándor és Szilágyi-Nagy Ildikó prózái szerepelnek. Diósi Mária Bartusz-Dobosi László íróval készített kisinterjút, aki idén ünnepli 50. születésnapját; ebből az alkalomból kérdezte őt munkásságáról, kitűzött céljairól, Csengey Dénesről és terveiről: „Csengey Dénes annak a rendszerváltozásnak volt emblematikus alakja, amely az én életem szempontjából is meghatározó volt. (…) Mélyen tiszteltem benne, hogy ő még annak az azóta már kihalt politikusi elitnek volt a tagja, akik azt mondták, ami volt, és nem azt, amit az emberek hallani akartak.” Debreceni Balázs tanulmányában József Attila verseinek erdő-szimbólumát vizsgálja, kiemelt figyelemmel a Ritkás erdő alatt című versére, amelyben „az erdő nem több, mint a hepehupás alföldi táj egy aprócska oázisa. – De mennyi magányosság, szexuális allúzió és rejtélyes hieroglifa lapul e parányi mikrokozmosz mélyén!” Zóka Péter filozófus, történész dolgozatában számba veszi a két somogyi költő, Takáts Gyula és Fodor András életútjának kapcsolódási pontjait és somogyi kötődését: „a 20. századi magyar líra történetében alig-alig akad példa arra a fajta ragaszkodásra, sőt hűségre, amellyel Takáts Gyula és Fodor András viseltettek »Somogyország« iránt.” A Könyvszemle rovatban Bene Zoltán Mandola története; Sarki fény, Kertész Dávid A keresztúri vámpír és más történetek, Kopriva Nikolett Amire csak a fák emlékeznek, Borcsa Imola Magnebéhat, Mohai V. Lajos Szabadon és kötelezően, valamint a Múltidéző című kötetekről olvashatunk. Lapszámunkat a nemrég elhunyt Jankovics Marcell Kossuth-díjas rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, író tusrajzainak reprodukcióival illusztráltuk, amelyeket Sebestyén Gyula Gesta Hungarorumához készített.
