A novemberi Magyar Napló Nyitott Műhely rovatának vendége Tőzsér Árpád, a felvidéki magyar irodalom kiemelkedő alkotója. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas költőt, írót, műfordítót, irodalomtörténészt, kritikust Zsille Gábor költő, szerkesztő kérdezi olvasmányélményeiről, mestereiről, lírikusi pályájának meghatározó történéseiről, valamint szerzői műhelytitkairól: „Én a versben kezdettől fogva azt a fehéren izzó, valahol a szenvedéllyel és a szenvedéssel azonos gondolkodási-megismerési folyamatot kerestem, amelyről, ha jól emlékszem, Babits ír valahol, Madáchcsal kapcsolatban. Ebből a keresésből fakad a korai vonzódásom Szabó Lőrinc gondolati költészetéhez. Csakhogy az indulásom ideje, az ötvenes és a hatvanas évek nem kedveztek az ilyenfajta költészetnek, s (…) nagy kitérőkkel jutottam el a mostani műformámhoz, amelyet legszívesebben gondolati-esszéisztikus prózavers formának nevezek.” Jánoki-Kis Viktória írót az Átlépsz velem a víz fölött című novelláskötetéről Bíró Gergely szerkesztő kérdezi: „…mindegyik novellám egy pszichológiailag jól körülhatárolható helyzet kibontása. Mit tesz egy anya, amikor rájön, hogy a fia kábítószer-problémákkal küzd? (…) Milyen felnőtt válik egy fiatalkorban félreértett és elutasított lányból? Az ilyen jellegű terhek szerintem olyan tartósan és mélyen megviselik a pszichét, hogy egy idő után ösztönösen keresni fogja a kitörési pontot, mely megnyugvást hozhat számára.” A lapszámban továbbá Acsai Roland, Béri Géza, Both Balázs, Czilczer Olga, Csillag Tamás, Mieczysław Jastrun, Kalász Márton, Oláh András, Petőcz András, Tönköl József, Tőzsér Árpád, Turczi István versei, valamint Gábor Felicia, Lajtos Nóra, Mirtse Zsuzsa prózái szerepelnek. Sepsi Enikő irodalom- és színháztörténész tanulmányában a rítus és a szertartás színházi megközelítésének költői következményeit, valamint a tanú állapotról alkotott nézeteket vizsgálja Pilinszky János verseiben és prózájában: „A Wilson-előadás [A süket pillantása] megerősítette Pilinszky ösztönös keresését, miszerint a költészetnek, és különösen az ő költészetének új kifejezésmódra van szüksége. Wilson előadásának koncentrált gesztusai és a rituáléra helyezett hangsúlyai részei ennek az új kifejezési módnak.” Gömöri György költő, műfordító, irodalomtörténész Mieczysław Jastrun lengyel költő alakját idézi meg írásában: Jastrun „Vöröskereszt címmel verset írt a magyar forradalomról. Ezt nemrégiben fordítottam le, valójában csak egyetlen nagyon pontos sora miatt: »Majdnem az lett a sorsunk, mint ami titeket ért«. Ez a sor arra utal, hogy ha nem lett volna magyar forradalom 1956. október huszonharmadikán, nagyon valószínű, hogy a lengyel reformok ellen mozgósított szovjet hadsereg akcióba lépett volna, megtámadja Varsót.” A Könyvszemle rovatban Cristina De Stefano Oriana. Egy nő, Wéber Krisztina A Fallaci. Harcban a világgal, a világért, Bánki Éva Telihold Velencében, Döme Barbara Angyalt reggelire, Tallián Mariann A szegények fejedelme – II. Rákóczi Ferenc, Jánosi Zoltán Örvénylő himnuszok című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat a Csepel Galéria Kenyér és bor című tárlatán kiállított munkák reprodukcióival illusztráltuk.
