A júniusi Magyar Napló tartalmából:
„A szépirodalomnak mindenkor mindenhez joga van. A kritikára nézve azonban nem mondhatjuk el ugyanezt. A dogmatikus optimizmus kártékony állásfoglalásaira már többször utaltunk, de a másik végletet sem tudjuk üdvözölni. A destruálás, dekonstruálás kultúrájának nyilvánvaló veszélyzónái fölött nem akarnánk szemet hunyni, s a kritikai intézményrendszertől többoldalú mérlegelést várnánk el.”
(Nyilasy Balázs: „irodalomról s más ily fontos emberi lomról”)
„Az eltűnt idő nyomában jól megfelelt egy lappangó igénynek: a birtokon belüliek óhajtott művésze társadalmi tekintetben legyen semmit vagy csak keveset mondó, esztétikai téren viszont újító! Ezzel fenntartható az istenített haladás látszata.”
(Bárány László: Az eltűnt idő és befogadásának száz éve nyomában)
„Az ő városát megint kettévágták, mintha sütemény lenne, feldarabolták; ami eddig egész volt, az most szétesett. Esténként, amikor nem látták szülei, folytak a könnyei, hiszen nem egyszerűen a Megyercsi utcát hagyta el, hanem Mátyás király Pomáriumát, ahol az ő házuk is állt, a Kőszűzet, a győzhetetlen várat, Jókait.”
(Szentirmai Mária: A Duna másik partján)
„Múltam után ne nagyon kutass,
nem láttam még, csak festéktengert,
bennem a sok képzelt utas
egymást méregető éhes ember.”
(Tőzsér Árpád: S. O. S.)
„Állok a hídon, be kell menni az udvarra, de Boriska nem akar. Megmakacsolja magát, akár egy öszvér. Nógatjuk, hogy induljon, ne álljon, mint Bálám szamara. De ő markolja a kerítést, és azt ordítja: Minek menjek be, mikor már nincs bent anyám?”
(Megyeri Edit Tünde: A menet)
*
A júniusi Magyar Napló Nyitott Műhely rovatának vendége Rónai Balázs Zoltán költő, író, az Országút művészeti és közéleti hetilap szépirodalmi szerkesztője, akit Gáspár Ferenc író kérdez alkotói pályájának alakulásáról: „A tudatosságról és az ösztönösségről annyit, hogy bizonyos dolgok állandóan foglalkoztatnak (…) Ilyenek a kallódó értelmiségi, vagy éppen nem értelmiségi lét, a sehonnaiság, a kettészakadt irodalmi élet, a félig gyarmati létben tengődő ország mai helyzete, vagy az a minket sújtó, régi, már több mint százéves trianoni ítélet, ami a magyar lélekben furcsa torzulást eredményezett, és saját személyes létezésemet szintén befolyásolja.” A lapszámban továbbá Ágoston Tamás, Fecske Csaba, Kürti László, Rónai Balázs Zoltán, Rózsássy Barbara, Serfőző Simon, Tőzsér Ádám, Vörös István versei, valamint Jánoki-Kis Viktória, Megyeri Edit Tünde és Szentirmai Mária prózái szerepelnek. Nyilasy Balázs költő, irodalomtörténész, kritikus esszéjében a magyar és a világirodalom évszázadait apollóni (mindennapi emberséggel szolidáris, védő-eufemizáló) és dionüszoszi (művészi szabadságot preferáló, leleplező, válságtudatos) attitűdje mentén vizsgálja. Bárány László novella- és esszéíró tanulmányában Marcel Proust híres regényfolyamának modernizmusát, időtállóságát bírálja, szembeállítva Gustave Flaubert Bouvard és Pécuchet című regényével. Összeállításunk további érdekessége egy 1981-es interjú, amelyet Magyar József költő készített Tóth Erzsébet költővel, íróval, és amelyet a korabeli cenzúra nem engedett megjelenni: „Ha már államilag engedélyezett papírhoz jutottam, alapvetőnek érzem, hogy »népben-nemzetben« gondolkodjam. S ha már ezekre a nagy szavakra emlékeztetsz, bevallom, néha elszégyellem magam: miket mondok én ugyanakkor, amikor legalapvetőbb állampolgári jogaimat vonják kétségbe nap mint nap. Egy közeli példa: Az Írószövetség közgyűlésén egyik vezető politikusunk mondta, hogy jobban szereti az írókat, mint az aláírókat. Tudjuk, hogy az »aláírók« túlnyomórészt az írók és az értelmiség soraiból kerülnek ki. A társadalom többi része sajnos nem él az állampolgárság olyan fokán, nem olyan öntudatos, hogy elkeseredésében vagy felháborodásában ilyen eszközökhöz folyamodjon, hogy aláírjon valamilyen listát, számon kérjen, kérdezzen, tiltakozzon. Én szeretem az írókat, de azt az embert szeretem igazán, aki teljes és felelős állampolgár akar lenni.” A Könyvszemle rovatban Szakály Sándor TALPRA állás Trianon UTÁN, a Magyar irodalmi művek. 1956–2016, Cseke Ákos Nem halhatsz meg, Medvigy Endre Népiség, Erdély, Trianon, valamint Losonczy Attila Panelek mögött című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat az Ezüstgerely 2022 – Sport a kortárs magyar művészetben című kiállítás munkáinak reprodukcióival illusztráltuk.
