A Magyar Napló márciusi számának tartalmából:

„nézem a csillámló várost

látom magam hátulról

ahogy kisétálok belőle

saválló szkafanderben”

(Boda Magdolna: Délibáb)

„Tőlünk nyugatra minden ugyanúgy pusztul, mint itt, keleten ott az ellenség, akik nem azért vívják ezt a végeláthatatlan háborút, hogy menekültekkel töltsék meg a városaikat. Északon és délen csak víz van, se vége, se hossza. Az ellenőrzőpontok veszélyesek. Ha nem ismernek, kérdés nélkül lelőnek. Sokszor akkor is, ha ismernek.”

(Bagó Tünde: A túlélés szigetei)

„Elméletileg a művészet egy nagyon furcsa dolog. Miért csak a Homo sapiens kezdte? És akkor itt van egy nagyon izgalmas kérdés: hogy számontartanak a paleoantropológusok egy időszakot, amit ők úgy neveznek, hogy a »Nagy kiugrás«. Az ember egyszerre csak megokosodott. Miért? Mi történt akkor?”

(Zsilinszky Fanni interjúja Szemadám Györggyel)

„indul, akinek nincs maradása,

a léckerítésen árnyéka nő –

fényszóróitok kereszttüzében

feltartott kézzel áll az idő.”

(Both Balázs: Anya)

„Íme, mennyire pontos Ágh István önismerete: a múltbeli örökség »fogadatlan emlékébresztője« mellett ott munkál benne a szándék és vágy, hogy a jelen és a jövő örökségének befogadója és teremtője legyen.”

(Márkus Béla: Az égi lét földi emlékképei)

*

A márciusi összeállítás több írásával a kétszáz éve született Petőfi Sándorra emlékezünk; Tóth László költő, író lapkezdő jegyzetében olvashatjuk: „…nincs fellépte óta magyar író (a legkülönbözőbb, sokszor egymással is szemben álló alkotókat, alkatokat, stílusokat, eszményeket nézve), aki, ha másfelé tart is, megkerülhetné őt.” Közöljük Petőfi Sándor 1848. március 15-i naplójegyzeteit is. Nyilasy Balázs esszéjét a költő pályakezdésének szentelte: „A mindennapiság számára nem ellenséges, idegen világ, hanem identitásteremtő, harmonikus érzetek bázisa; az Alföld makrokörnyezete s az ebéd utáni szundikálásra alkalmas puha pamlag egyaránt jó érzéseket kelt benne. A személyiség kapcsolati elköteleződései (a baráti együttlét örömei, az anyai szeretet, az apához kapcsolódó, megértő próbálkozások, a színészek méltó közösségéhez és a nemzeti nagycsoporthoz tartozás) a pszichikus kielégülés forrásai. A Petőfi-versekben még a pipázás is harmóniateremtő, boldogító aktusként tűnik fel, s a rugalmas, egészséges pszichikumot a kudarcokon természetes humor, játékos, vigasztaló önirónia segíti át.”

A Nyitott Műhely márciusi vendége Kulin Borbála költő, irodalomtörténész, szerkesztő, akivel pályájáról Nagy Zsuka költő, író beszélget: „…nagyon izgalmas és inspiráló számomra az a kora keresztyén elképzelés, miszerint nemcsak az emberi világunk alakítója a szeretet, hanem a teljes univerzumé. Az ókori sztoikusok úgy gondolták, hogy van egy mindent átható és irányító értelmes erő, a Logosz. Amikor a korai egyházatyák találkoztak ezzel a gondolattal, a térdükre csaptak örömükben, hogy ők is ugyanerről beszélnek. Csak ők úgy hívják, hogy Szeretet. Ezzel azt próbálom érzékeltetni, hogy ha a szeretetről gondolkodunk, nem egyszerűen egy érzelemről beszélünk. Van olyan aspektus, amelyből az univerzum teljes története egy grandiózus szerelmi történetnek mutatja magát.”

A lapszámban továbbá Boda Magdolna, Both Balázs, Fecske Csaba, Feliks Netz, Kulin Borbála, Mechiat Zina, Novák Valentin versei, valamint Bagó Tünde, Bogdán Emese és Kákonyi Lucia prózái szerepelnek; több olyan írást találni közöttük, amelyek a nőiséget, vagy annak valamely jellemző jegyét ábrázolják – ezekkel a szépirodalmi alkotásokkal adózik szerkesztőségünk a hölgy olvasóknak nőnap alkalmából.

Németh István Péter költő Kiss Benedek legújabb, válogatott bolgár versfordításait tartalmazó verseskötetéről (Fészek szakadék fölött) írt esszét, egyúttal érzékletesen, egy-egy fordításidézettel bemutatva a jeles bolgár költőket is: „Kiss Benedek műfordításai nem csupán a bolgár költészet évszázadaiba engednek betekintést, nemcsak európaiságunk kultúrmintáinak bolgár változatát közvetítik, hanem (…) a kollektív tudattalant tudatosítják érzékien a dalokkal, elzengve az archetípusokat, visszamenőleg az elveszített édenig.”

A Könyvszemle rovatban Ryszard Terlecki Szolidaritás 1980–1989, Edwin Morgan A démon kiskátéja, Iancu Laura A vágány mellett, Agócs Sándor Szőrén az időt és Kákonyi Lucia Nokedliszaggató című kötetéről olvashatunk.

Lapszámunkat a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum relikviáinak reprodukcióival illusztráltuk.