A Magyar Napló augusztusi számának tartalmából:

„A kupola alatt / egy madár / újra meg újra / a boltozatnak csapódott. // Nem zuhant le. // Minden egyes alkalommal / ugyanabba a magasságba / tért vissza. // A templom / tele volt csenddel. // A levegő / minden egyes ütés után / visszarendeződött. // Mintha semmi / sem történt volna.”

(Nagy Lea: Kupola, ég, madár, vagy Isten)

„Elvek, világképek barkácsolása helyett Hamvas Béla a világon túli isteni Rendet kutatta. Nem megteremteni akarta saját magának a törvényeket és az emberi identitást, mint a modern, posztmodern ember, hanem a világot működtető örök törvényeket kívánta felfedezni. Ahogyan ő nevezte: a hagyományt, a Rendről szóló metafizikai tanítást.”

(Varga Mária: A hamvasi bölcselet kulcsszavai)

„Ifi néni, tánti Ifigénia szerette a lószagú férfiakat: Vermessy Ferenc bácsimat, továbbá alecsandriai Vladimir Vezérkandúr lókupecet, és még ki tudja, hány lószagú férfiút. Persze, válságok, háborúk idején sok kupec ólálkodik szépasszonyok körül, nagyvárosok terein, kocsmaasztaloknál és kuplerájok környékén.”

(Lokodi Imre: Vad szállások szentjei)

„…boldog kor, még nem volt igaza mindenkinek, / a szövedék erős volt, nem tépték szempontok, / a költőket istenek nevelték, a költők az embert, / az ember meg isteneket képzelt a nagy fényspirálba, / amit eltáncolni hívott Dionüszosz.”

(Végh Attila: Az igazság elégiája)

„Ernaux hátrahagyta azokat a konvenciókat, amelyeket hátra kell hagyni ahhoz, hogy szégyenérzet nélkül dokumentálhassa a már-már patológiás vágyakozást, amely egyre inkább átveszi az irányítást az énje felett. Feszes leírással, újszerű írástechnikával kérdez rá a kimeríthetetlen témára: milyen utakra képes elvezetni bennünket nemi ösztönünk (…)?”

(Filip-Kégl Ildikó: Létezni – a szerelem szempontjából. Énreprezentáció a szenvedély esztétikai potenciáljával)

*

Augusztusi lapszámunkat Erős Kinga lapkezdő jegyzete vezeti fel, az idei Tokaji Írótábort állítva középpontba, majd erős szakrális vonulatot hoznak az írások Nagy Lea, Végh Attila és Székelyhidi Zsolt versei, Lokodi Imre novellája, a Hamvas Béla bölcseletének kulcsszavaival foglalkozó Varga Mária-tanulmány, illetve Halmai Tamás Czigány Györgyöt felidéző, valamint Sturm László Gelléri Andor Endre Villám és esti tűz című novellájának motívumait elemző esszéje révén, amelyben „(…) egy hirtelen keletkezett zivatarból villám csap a műhelybe. De nincs nagyobb baj, csak a »mesterné« halászlevét veri cafatokra, emberben, áruban kár nem keletkezik. (…) Aztán újabb fordulat – mint derült égből a villámcsapás – az utolsó mondat: »S másnap kitört a háború«. (…) A hal mint Krisztus-szimbólum is magára vonhatta az elemek (?) haragját, de – ezzel nem ellentétben – többet is érzékeltet a történtek részletezése. Ahogy a jó egységbe szervezi a világot, a különbségeket harmóniává szelídíti és fokozza, a rossz szétszaggatja, ami összetartozik, és kizökkenti a helyéről, ami helyénvaló volt (…) a háború is többnyire mint derült égből a villámcsapás érte a sok vonatkozásban még patriarkális, örömmel munkálkodó társadalmat, világot. A háború is széttépi, ami egybetartozna – emberi tagokat, családokat, országokat –, mögötte is sátáni erőket gyaníthatunk.”

Irodalomelméleti szövegeink között Filip-Kégl Ildikó eredeti megközelítésű tanulmányát olvashatjuk még Annie Ernaux két regényének szerelmi és érzéki szempontjairól, a versrovatban pedig Kókai János és Hodossy Gyula műveivel is találkozhatunk, s ugyancsak a költészet a központi témája a Lajtos Nórával készült interjúnak, amelyben a szerzőt a harmincéves irodalmi pályája alkalmából megjelent Gobelinpillangó című verseskötete kapcsán kérdezi a könyv szerkesztője, Luzsicza István: „(…) verseim gyakori kritikája, hogy mélyebb regiszterük, borús hangulatuk személyiségromboló hatású. Többen úgy vélik, az elmúlás szemüvegén szűröm át a világot (…) Más olvasók kifejezetten hálásak, amiért helyettük is megfogalmazom, ha veszteséget, lelki bántalmazást, kitaszítottságot, magányt, depressziót, halálvágyat élnek meg, vagy a világ ellenük fordulásáról szólok. Én inkább terápiás költészetről beszélek: belőlük is »kiírom« az alapvető, pszichológiailag is kategorizált emberi érzelmeket…”

Szépprózát Novák Valentin és Bódi Péter regényrészletei jóvoltából is olvashatunk, s utóbbi szerzőnk egyúttal Nyitott Műhelyünk augusztusi vendége is, akivel Vermes Nikolett beszélget műveiről, írói magatartásformákról és a valóság azon rétegeiről, szubkultúrákról, chat-nyelvről, szabadság és az irodalom társadalmi helyzetéről, amelyek másoknak irodalmi alapanyagként észre sem vehetőek: „Hogy mit tekintünk szép nyelvnek, az mindig társadalmi konstrukció is. Engem pont azok a nyelvi rétegek érdekelnek, amelyek kilógnak ebből. (…) Nincsenek csúnya szavak, csak negatív értelmezések és képzettársítások, ezeket viszont a befogadó teremti meg. (…) egyszerre van jelen az intimitás és a távolság. Az emberek elképesztően személyes dolgokat írnak le egymásnak úgy, hogy közben fizikailag nincsenek jelen. (…) A chat teljesen más időérzékelést működtet, mint egy klasszikus párbeszéd. A kihagyások, az elgépelések, a reakcióidők mind jelentést hordoznak. (…) Az írás sokszor torzítja az ember valóságérzékelését, mivel prózában minden motívumnak jelentése és értelme van, míg a valóságban sokszor egyszerűen csak megtörténnek a dolgok. Ha valaki túl sok időt tölt ebben a logikában, könnyen elkezdi a saját életét is történetként olvasni (…) Úgy gondolom, ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy sok írónak borzalmas személyisége van: íróként Istent játszhatunk, hiszen mi döntjük el, mi miért történik, a valóságban viszont csak Word-dokumentumokat szerkesztgetünk.”

A lapszámunkat záró Könyvszemle rovatban is felbukkan Bódi Péter a Hexagon című sci-fijével, melyről Zsidó Ferenc ír; Végh Attila a verse mellett recenzensként is jelentkezik Dippold Pál könyve révén (Mindig most van. Emlékkönyv), míg Dálnoki Zoltán Jezsó Ákos trilógiáját (Megyek túlra; Mécses a ködben; Éjfélre kialszanak a lángok) ismerteti, Árkossy István írása pedig Jánosi Zoltán és Kondor-Szilágyi Mária az MMA Kiadó kiadásában megjelent „A világ képeiben mi vagyunk”. Nagy László, a képzőművész című albumával foglalkozik, mely könyv több reprodukciója – a költőóriás festő-grafikusi oldalát kidomborítva – augusztusi számunk illusztrációjául is szolgál.