Ha elveszett a szinte mind,
köröz a csatatér felett a győztes
ellenőrző szerve, a keselyű.

mert sokan jőnek majd az én nevemben

A dolgok lassan visszarendezik maguk,
s a felülnézet jól mutatja:
az elemek egyenként működőképesek.
A selejt készen áll a megsemmisítésre.

de aki mindvégig megmarad, az megtartatik

Eltemetett ügy. Nincsen vérnyom, ok,
tanúja végképp a vert seregnek,
versbe szelídült démonok
semmiségekről elfecsegnek.

És szinte minden szinte jól,
csak néha lép félre a versláb,
csak szinte mindig épp sehol.
Lehetne lenni, mint a perzsák.

Felépülőben már az új,
felépülőben a sebesültek,
utóbbi nem is téma, csak lazulj,
felejtős az is, ha lebecsültek.

ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok

Sikamlós parton caplatok.
Világot rajzol lent a tintatenger.
Dohos szobában száradt paplanok
módjára, fojtogatva melengetnek
régről való, ismerős mondatok.

Kinek a csendje var és a kényelme seb,
nyugta alig, bár terve, mint özön.
A pusztulásnál egy félelmesebb:
a túlélő. Erőltetett közöny.

ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva

A vers lapunk 2024. januári számában jelent meg.