Petőcz András: Jó volna újra

Mindent másképpen, semmit sem úgy,
tudva a tudhatatlant, ismerve, ami lesz,
látva a jövőt, sokkal okosabban,
és az elkerülhetetlent is mérlegelve.

Újraélném, amit újraélnék, ha engedi.
Ezt mondja magában, legföllebb suttog,
beszél valakihez, nem tudjuk, kihez,
s vajon létezik-e az, akihez beszél.

Ha volna is valaki, esélyed nincsen,
deszkaföld-álruhásan nem lehet
kilépni onnan, ahova eljut itt mind,
aki még hús-vér, mindenik élő.

Jó volna újra, erre gondol, és vár.
Senki nem mondja, van még jövőd,
a tekintet-tükör öregembert mutat,
öregembert mutat az idő lassulása.

Másképpen lépné azt, amit lépett,
mindent megbánt már abból, ami volt,
szembefordult vele sok ezer cselekvés,
és kérdez is – tudásként újra és újra.

Szeretne válaszolni, nincsen kinek,
indokot keresne, magyarázatot, és
pontosan érezné, hazudik minden,
a fájdalom is csupáncsak hazugság.

Másképpen tenné, semmit sem úgy,
nagyobb figyelemmel, akik körötte,
gondolva arra, hogy eljön a pillanat,
amikor fölébe kúszik a büntetés.

A vers a Magyar Napló folyóirat 2025. januári lapszámában jelent meg.