Mint virágzó fák
utcalámpafényben,
habzik tisztálkodó lányok
térdhajlatán a szappan,
fülkagylójukban tenger
zúgja zsoltárok
dallamát, szépek s
gyöngék, újszülött gidák.

Tisztálkodnak a lányok,
fogaik közt áldozati
bárány nyers húsának
eleven sejtjei, nyelvük
alatt csak gyűlik a nyál,
mióta kedvesüket
elhagyták, képtelenek nyelni.

Hiába meresztik nagy
szemüket házaik
kék zsalugáteres
ablakai mögül, nem
látnak rá a hegyoldalban
nyugvó temetőre,
de nem is oda akarnak.
Nem ott vannak eltemetve
ártatlan szeretőik: elkaparták
őket a hátsó kertben.

A vers lapszámunk 2024. júliusi számában jelent meg.