A Magyar Napló márciusi számának tartalmából:

„Nem jutnak el hozzád a tanár és a muzeológus szomorú történetei, nem látod a börtöncellákat, amelyek mellett elhaladtok, nem érzékeled a szabadság lábbal tiprását, a szenvedést; pedig ha véletlenül most figyelnél kicsit, akkor talán megérthetnél valamit a saját életeddel, a kétségeiddel, haragoddal, a bensődben lakozó, sötét folttal kapcsolatban.”

(Sárfi N. Adrienn: Szabadok)

„Mégiscsak a gyermek. A gyermek. Nem a dolgok vagy a terhek.

Az élet az emberrel kezdődik. És azzal ér véget. A nő. Vére felizzik. Majd elfolyik.”

(L. Móger Tímea: Keresztlevél)

„Napszállatkor a távolban fellobbantak tüzeik. Énekeltek valamit. Valami mást. Olyat, ami bár elsőre nem hangzott sem kellemetlennek, sem lármásnak, de szívünket mégis nyugtalansággal töltötte el. Ezeket az énekeket soha nem bírjuk megfejteni, szóljanak szerelemről, elmúlásról, virágokról. Ami a mi ajkunkon terem, falakon belülre való.”

(Horváth (EÖ) Tamás: A történelem előkertje)

„Mára / nagy / légicsapást / ígértek / De már / holnap / van / Fekszem / nem merek / kinézni / Az ablakon túl / talán / már nincs / semmi / Átaludtam / a világvégét…”

(Gulisio Tímea: Légi)

„A Menház veteránjai számos történelmi pillanatnak tanúi lehettek, jelen voltak Klapka György, Kossuth Lajos és Görgei Artúr temetésén, ott voltak az aradi Szabadság-szobor és a budavári Honvéd-szobor avatásán. Számos protokolláris megjelenésük közül figyelemre méltó (…) az 1920. május 21–23. között tartott Honvéd Emlékünnepen való felvonultatásuk. A rendezvény súlyát az adta, hogy ekkor kellett Magyarországnak eldöntenie, elfogadja-e a trianoni békediktátumot.”

(Ress-Wimmer Zoltán: A Honvédmenház rövid története)

*

A Magyar Napló Nyitott Műhely rovatának márciusi vendége a József Attila-díjas László Noémi költő, műfordító, akivel hitvallásairól, Erdélyről, Budapestről, élete és pályája fordulatairól, kisebb és nagyobb műhelytitkairól Zsille Gábor szerkesztő beszélget: „(…) alkotni nap mint nap érdemes, és ez minden emberre érvényes, nem csak a művészre. Egyébként nem szeretem, amikor megmondják, mit kell tenni. Más az, amikor az ember egy csapásba beleáll, és ott megy, nyakig sárban vagy véresre vásott lábbal, mert úgy látja jónak, és persze, hogy ezt valakiktől tanulta, valahol olvasta, valahogyan beléivódott, beleszeretett, megszállott lett, szörnyű rögeszmét fejlesztett. De hogy az ember valamerre menjen, és valahogyan cselekedjék csak azért, mert azt úgy »kell«: nem tudom elfogadni.” A szerzőtől az interjú mellett két verse is olvasható lapszámunkban.

Közelgő nemzeti ünnepünket és a nőnapot is köszönti Miklya Luzsányi Mónika március 15-e női szereplőire összpontosító lapkezdő jegyzete, s ugyancsak forradalmunk és szabadságharcunk emlékezete adja apropóját Ress-Wimmer Zoltán, a Görgey Kör alelnöke összefoglaló krónikájának az 1848–49-es öregkatonák 1872–1928 között fennállt, majd később meg is semmisült Honvédmenházáról. Lapszámunkat is mindehhez kapcsolódóan illusztráltuk a Kossuth Lajos elfogyott regimentje – a 48-as veterángondozás és a Honvédmenház története című kiállítás felvételeivel, melyeket történész szerzőnk bocsátott rendelkezésünkre.

Papp Endre Cs. Szabó László-monográfiáját Biernaczy Szilárd elemzi tanulmányában, mellyel egyúttal az idén százhúsz esztendeje született Kossuth-díjas esszéistára is emlékezünk, míg az idei év elején elhunyt kedves kisalföldi szerzőnk, Reisinger Attila alakját és munkásságát Horváth Sándor Domokos írása idézi fel.

További tanulmányaink közül Kovács István Széchenyi István Naplóján keresztül a családi szellemtörténeti előzményeket, s kiemelten az édesapa, Széchényi Ferenc életművének fő pontjait veszi górcső alá, míg Bertha Zoltán az erdélyi „nagy hazatérők” Trianon utáni egyik legkiemelkedőbbje, Kós Károly ideáját, a transzszilvanizmust vizsgálja legfőképp klasszikus regényén, a Varju nemzetség példáján át: „(…) a transzszilván életérzést vetíti vissza mintegy az Erdély aranykorát követő – és egyre zavarosabb, a romlást fokozó – időszakra. Alapeszméje, hogy az erdélyiség speciális értékvilágát még a belső-magyarországi fejedelmek (I. és II. Rákóczi György) sem igazán érezhetik át, ezért az erdélyi önállóság fenntartásának esélye folyamatosan csökken. De ezt a tendenciát a Bethlen Gábor-i örökségre támaszkodó bethleniánusok feltartóztatni igyekeznek, köztük a Varjuk…”

A Szemhatár rovat további oldalain Burns Katalin, Horváth (EÖ) Tamás és Sárfi N. Adrienn prózái, valamint Gulisio Tímea, Hodossy Gyula, Jász Attila, L. Móger Tímea, Rónai Balázs Zoltán, Serfőző Simon, Turczi István és Zsille Gábor versei szerepelnek, míg Finta Évát Kürti László kérdezi A teremtő szeme című, új verseskötete kapcsán. 

A lapszámunkat záró Könyvszemle rovatban Tornai Szabolcs Az Egy álma a Kettőről. Tornai József keletisége, Z. Németh István Éjszaka a szaunában, Albert Júlia Sorskérdéseink hordozója, a Baráth Magdolna által szerkesztett A szovjet elhárítás hálójában. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság ismeretlen dokumentumai 1945-ből és Kégl Ildikó kétnyelvű, Mint Jairus lánya – Like Jairus’ Daughter című kötetéről olvashatunk.