„Ha élni kell, ily halálos az ember”: az októberi lapszámunk címlapján szereplő Gérecz Attila-versidézet és a fiatalon elhunyt költő portréképével is szerettük volna megidézni az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, amelynek teljes összeállításunkat szenteltük. A folyóirat élén Mindszenty József bíboros 1956. november 3-án, a rádióban elhangzott beszédét, mint maga fogalmazott: a nemzethez intézett szózatát közöljük. Hajnal Géza és Rózsássy Barbara esszéikben Gérecz Attila rövidre szabott pályáját és ígéretes alkotói teljesítményét mutatják be, a költő első hiteles életrajzi kronológiájával kiegészítve. Az októberi Magyar Napló másik különlegessége Ratkó József Forradalmi napló című verse, amely általános iskolai tanárnőjének hagyatékából került elő, és kiadásban eddig nem jelent meg. Boga Bálint orvos emlékírásában örökítette meg az 1956-os évet, benne a forradalom és szabadságharc napjait, amelyeket még egyetemi hallgatóként élt meg. Az idei Tokaji Írótábor előadásai közül mások mellett Békés Márton Németh László ötvenhatja, Győri László „Te vagy az igazság, az út, az élet” (’56 szépirodalmáról) és Zsille Gábor Forradalmunk lengyel visszhangja című előadásának szerkesztett változatát közöljük. A lapszámban továbbá Ágh István, Deák-Sárosi László, Filip Tamás, Kerék Imre és Tamás Menyhért versei, Csender Levente, Doncsev Toso, Ferdinandy György és Mezey Katalin prózái szerepelnek. Szakolczay Lajos személyes hangvételű írásában a nemrégen elhunyt Csoóri Sándortól búcsúzik. Biró Máté tanulmányában Csurka István Hamis tanú című regényének kritikai fogadtatását tekinti át, és egy középiskolai óratervet is készített Újrealizmus a magyar irodalomban címmel. Kritikát olvashatunk Illyés Gyula 1956–57-es naplóiról és Reisinger Attila A Lajta menti forradalom című prózakötetéről. Lapszámunkat az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban készült felvételekkel és fiatal képzőművészek munkáinak reprodukcióival illusztráltuk.