A Magyar Napló januári számából kiemelten ajánljuk Lengyel János esszéjét, amelyben a jogsértő és kisebbségellenes ukrán oktatási törvény előzményeit tárja elénk, kiindulópontként a 2004-es úgynevezett narancsos forradalom győzelmét jelölve ki: „Az új törvény következtében az a nonszensz helyzet áll fenn, hogy amíg a szovjet diktatúrában a magyar fiatalok az anyanyelvükön tanulhattak, többek között magam is, az ukrán »demokráciában« ezt már nem tehetik majd meg.” A kárpátaljai nemzetrésznél maradva, összeállítást teszünk közzé a fiatal írókat tömörítő Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alkotóinak műveiből, amelyet Csordás László irodalomkritikusnak a kárpátaljai irodalmi életről és viszonylagosságról szóló írása vezet be. A magyar „autonómia” illúziója címen jelentkezik esszével Beke Mihály András, amelyben az erdélyi magyarság sorsáról ír az 1945-ös romániai kommunista hatalomátvétel tekintetében. Iancu Laurával a tavaly megjelent Éjszaka a gyermek című kötetéről Kovács Flóra készített kis interjút, amelyben szó esik a szakmai elvárásokról, a honvágyról, az anya–gyermek kapcsolat változásairól és az identitásváltásról. A Nyitott Műhely rovat januári vendége Ekler Andrea kritikus, szerkesztő, entográfus, akivel Nagy Gábor beszélgetett irodalmi munkásságáról, Görömbei András szellemi műhelyéről, a nagy posztmodern elbeszélés széteséséről, az irodalom társadalmi státuszáról és Németh László irodalmi