A Magyar Napló decemberi lapszámának első felében karácsonyi vonatkozású írásokat: szépprózát és esszéket közlünk a közeledő ünnep alkalmából. Lakatos-Fleisz Katalin esszéjének részletével kívánunk minden Olvasónknak áldott Karácsonyt: „Az ünnep az, amikor mindennapi tevékenységeink közepette felkapjuk a fejünket, hogy itt van. Ilyenkor letesszük a tollat, elmélázunk a laptop fölött, mert valami megváltozott, valahogy máshogy tűz be a nap az ablakon, észrevesszük a fényárnyék-játékokat az ablakkereten. Meglibben a függöny, meghallunk egy hangot, egy akkordot, egy dallamtöredéket. Közünk lesz a világhoz, kapcsolódni kezdünk. Rend lesz körülöttünk és bennünk. A titok nem fedi fel magát, de érzékeljük. Ezt jelenti a kapcsolódás.” A lapszámban Both Balázs, Géczi János, Anna Janko, Kulin Borbála, Lázár Balázs, Lezsák Sándor, Friederike Mayröcker, Papp-Für János, Rózsássy Barbara, Tönköl József, Vári Fábián László versei, valamint Lőrincz György és Vári Attila prózái szerepelnek. A Nyitott Műhely rovat vendége Rózsássy Barbara költő, szerkesztő, akivel Erős Kinga kritikus, szerkesztő beszélget mások mellett az alkotás körülményeinek feltételeiről, az írás és szerkesztés kettősségéről, a kertművelés metafizikai vonatkozásairól: „…mindaz, amit lehetőségem nyílik megírni az életem során, önmagában nem ér semmit. Csak akkor van értelme és létjogosultsága, ha egy folyamat részeként tudok tekinteni rá, amelynek rajtam kívül számos eleme van. Ha a világirodalom költészetét egy tengernyi mozaikként képzeljük el, akkor a saját költészetünket ezen belül egyetlen mozaikszemként kell látnunk. De éppen ez a szépsége: mi is rakhattunk hozzá egy szemet, mi is a részese lehettünk” (Rózsássy Barbara). Anna Janko lengyel író- és költőnővel Ifj. Béri Géza műfordító készített kis interjút a Kis népirtás című, kiadónk gondozásában megjelent regényéről: „A háború egy folyamat, és nem egy esemény. És mint minden folyamat, előkészíti a maga morális alapjait, amelyek messze megelőzik kirobbanását, és messze hatnak még lezárása után is…”. Stamler Ábel tanulmányában Tüskés Tibor író, irodalomtörténész posztumusz köteteit és a halála óta róla készült irodalmat tekinti át: „Nem megszokott, hogy egy szerző halálát követő tíz évben ilyen impozáns, s ilyen sok műfajú könyvlista jelenne meg, mintegy megspórolva a majdani monográfus munkájának jelentős részét, s igazságot szolgáltatva egy olyan szerzőnek, aki folyamatosan »harcban állt« nemcsak a szocialista korszak kultúrpolitikájának irányítóival, de az azt követő időszak hivatalosainak/félhivatalosainak nagy részével is.” Végh Attila Szőcs Géza költőre emlékezik esszéjében, Kovács István Szalai Attila írótól, diplomatától búcsúzik. A Könyvszemle rovatban a „Zengj, hol minden üres”. Oláh János életművének kritikai fogadtatása (1972–2019), Kovács István A lét vonalkód-fényei. Egybegyűjtött versek, Pritz Pál 100 év. A trianoni Magyarország képes története, Karádi Zsolt Franciák és magyarok, Jámborné Balog Tünde Különös tartomány. Családregényféle régi és újabb elbeszélésekből című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat Jakobi Anna Mária festő- és grafikusművész alkotásainak reprodukcióival illusztráltuk.
