A Magyar Napló januári lapszámában Báger Gusztáv, Bálint Tamás, Filip Tamás, Kalász Márton, Payer Imre, Sebők György, Szkárosi Endre, Tóth László versei, valamint Arany Piroska és Bencsik Gábor prózái szerepelnek. A Nyitott Műhely rovat vendége Somfai Kara Dávid turkológus, etnológus, akit Iancu Laura kérdez Csingiz Ajtmatov (1928–2008) íróról, munkásságáról és a kirgiz népről. Csingiz Ajtmatovot „Hiába repítették művei a világhír és jólét felé, lelke tisztaságát, úgy érzem, végig megőrizte. Ez a tisztaság, amiről korábban is beszéltünk, a kirgiz falusi társadalom spirituális hagyományaiból táplálkozott. Orosz műveltsége ugyanakkor alkalmassá tette őt, hogy ezt a lelkiséget bemutassa a négy égtáj számos olvasójának, akik korábban talán sosem hallottak a Tiensan-hegység völgyeiben élő, kicsiny kirgiz népről” (Somfai Kara Dávid). Csingiz Ajtmatov alakját és szerepét idézi meg Hóvári János történész, turkológus, diplomata, valamit Jánosi Zoltán irodalomtörténész írása is: „Ajtmatov példája – az egyetemes irodalomban lefordítatlanul vagy lefordíthatatlanul, azaz »névtelenül« maradt magyarokéhoz hasonlóan – azt is üzeni, hogy az emberi világ, a földgolyó minden sarka, minden elrejtett zuga azonos rendű a világ fővárosaival – a művészi megszólalás erejének, igazságának szempontjából” (Jánosi Zoltán). Hazai Cecilia kultúrszervező Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel készített kis interjút az 2021-es esztendő várakozásairól és új kötetéről: „Én úgy érzem, hogy mindannyian Trianon árvái vagyunk, és a mi sebünkre nem újabb osztozkodás, hanem a párbeszéd, a kiengesztelődés, Megváltónk lábánál a közös jövőnk tervezgetése lehet a gyógyír” (Böjte Csaba). Összeállításunkban helyet kapott a Magyar Napló újraalapító főszerkesztője, Oláh János költő, író új, Az idő csapdája című esszékötetének utószava Stamler Ábel szerkesztő tollából: „Az Elérhetetlen föld költőjének és a Száműzött történetek szerzőjének nemzetképe éppen ezekben az esszékben mutatja meg leginkább a maga mitikus megalapozását, itt lelhetünk rá kifejtve azokra a mozgatórugókra, amelyek szerint Oláh más műveinek hősei élnek, túlélnek, vagy meghalnak.” Monostori Imre tanulmányában a Németh László-életműsorozat 1989-es záró darabjait (Életmű szilánkokban I–II.; Sorskérdések) veszi számba, bemutatva a fogadtatásukat: „Változatos műfajú, színes, vegyes tartalmú, igen érdekes és fontos gyűjtemények ezek a Németh László-könyvek: szép és nagyon izgalmas vonulatot mutatnak meg az életművön belül. (…) számos olyan kulcsfontosságú esszé, tanulmány, cikk, előadás, vita – és így tovább – jelent meg ezekben a kötetekben, amely a széles olvasóközönség előtt tiltott, vagy legalábbis nem ajánlott szellemi élmény volt (lehetett volna) évtizedeken át.” A Könyvszemle rovatban Cs. Szabó László Hazajáró lélek, Végh Attila Sárkányfüves könyv, Filip Tamás Nulladik nap, Bene Zoltán Isten, ítélet és Babosi László Költő a diktatúrában. Ratkó József pályaképe című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat Kecskés Ágnes kárpitművész munkáinak reprodukcióival illusztráltuk.
