A Magyar Napló áprilisi számában Báthori Csaba, Fecske Csaba, Karádi Zsolt, Lázár Balázs, Murányi Zita, Payer Imre, Rónai-Balázs Zoltán, Szentmártoni János versei, valamint Bogdán Emese, Jánoki-Kis Viktória és Szentirmai Mária prózái szerepelnek. A Nyitott Műhely rovat vendége Māra Zālīte lett író, költő, librettószerző, a mai lett irodalom egyik legjelentősebb alkotója, aki az Öt ujj című regényével valósággal berobbant a kortárs lett prózairodalomba. A regény nemcsak a hazai olvasóközönséget hódította meg, hanem külföldön is komoly sikert aratott. A szerzőt magyar műfordítója, Jávorszky Béla kérdezi: „Abban az időben kezdtem írni, amikor a lett költészet népszerűsége elérte a tetőpontját. Valójában a líra a szellemi ellenállási mozgalom aranykorát élte. Hatalmasra nőttek a példányszámok, és az olvasók költők iránti bizalma zsúfolásig megtöltötte a termeket. Az emberek képesek voltak egész éjszaka sorban állni, hogy reggel egy-egy költészeti rendezvényre jegyet vásárolhassanak. Az 1970-es es 80-as években a líra a média alternatívájává vált, szemben a Kommunista Part cenzúrázta három lappal. A költők minden lehetőséget megragadtak, hogy megkerüljék a cenzúrát, és fölébresszék az embereket.” Murányi Zita költővel új versekötetéről, a (v)érző fáról Mirtse Zsuzsa író, költő készített kisinterjút: „…utánanéztem a vérző fának, amely Afrikában őshonos, akár tizenöt méteresre is megnő, védett faj. A helyiek mágikus tulajdonságai miatt tisztelik, a fa »vére« gyógyító hatással bír. Én ezt a versekkel asszociáltam a vers mint gyógyszer analógiájára, például a szemproblémákat gyógyítja, a vers pedig olykor-olykor segíthet felnyitni a szemünket, hogy egy másik, magasabb vagy mélyebb perspektívából szemléljük általa a világot.” Németh László születésének 120. évfordulója alkalmából az áprilisi és a májusi lapszámokban két összeállítással emlékezünk az íróra, drámaíróra, esszéistára, kritikusra, pedagógusra, a magyar kultúra kiemelkedő alakjára. Lévay Sándor nyugalmazott főállatorvos, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium egykori diákja a szerzőben középiskolai kémiatanárára emlékezik; Máriás József irodalomkritikus Németh László erdélyi kapcsolatait tekinti át a Készülődés című kötet korában; Imre László irodalomtörténész pedig az Irgalom című nagyregény aktualitásának szentelte tanulmányát: „…a megértő és segítő részvét az, ami a 21. század akármiféle válságai, tragédiái (járvány, migráció, elszegényedés, gyűlöletkampányok) ellenében »legyőzhetetlen« magatartás, mert mindenféle elutasításnak, agresszivitásnak univerzális »gyógyítója«. Lehetett érvényes, hasznos, sőt annak idején felemelő az Irgalom a szocializmus humanizálása dolgában, a 21. század azonban olyan világméretű megrázkódtatásokat érhet meg, melyeken csak valamiféle összemberi jóakarat segíthet.” Részletet közlünk Salamon Konrád Kovács Imréről – a népi-falukutató mozgalom meghatározó személyisége, a Nemzeti Parasztpárt megalapítója – szóló könyvéből, amely rövidesen megjelenik kiadónk gondozásában: „A tehetséges és művelt egyetemistára felfigyelt a reformokat szükségesnek tartó Szekfű Gyula, a Magyar Szemle alapító szerkesztője. (…) azt kérdezte tőle: akar-e a Magyar Szemlében írni, s ha igen, keresse fel a szerkesztőségben, ami meg is történt. A folyóirat 1935. novemberi számában jelent meg A gazdasági cselédek kereseti és megélhetési viszonyai című tanulmánya, amely olyan meghökkentő volt, hogy a szerkesztőség egyöntetűen ellenezte annak közlését. Erre Szekfű kilátásba helyezte lemondását, így kényszerítve ki az írás megjelenését. A fiatal kutató elindult pályáján, hogy 1937 tavaszán A néma forradalommal robbanjon be a magyar közéletbe.” A Könyvszemle rovatban Vitéz Ferenc A Napharangozó. In honorem: Báger Gusztáv, Boros Erika Köszörű-időben. Itthontól – Otthonig. Egy nemzetként – két hazában. 1920–2020, Sorsantológia, Madarász Imre „Ámor és én”. Petrarca-versek elemzése; A nagy háborúk költője. Giuseppe Ungaretti és az első világháború; „A szabad ember példaképe”. Alfieri-versek elemzése című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat a Magyar Költészet Napja alkalmából költőink portréival illusztráltuk, amelyeket a Petőfi Irodalmi Múzeum bocsátott rendelkezésünkre.