„1956 után lassan konszolidálódott a belpolitikai helyzet. De az országhatár átlépése izgalmas dolognak számított a Kádár-rendszer 1960-as, 1970-es, 1980-as éveiben is. Akinek útlevele volt, benne érvényes kilépési engedéllyel, annak már nem a zöld parolis, pecsételő határőrtől kellett tartania. Mellette félelmetesebb személy jelent meg: a szürke egyenruhás pénzügyőr, azaz a »vámos«.”
(Prohászka László: Határ, átkelés)
„Jeges félelem és forró indulat remeg és ég bennem. Ismét közelebb nyomulnak, támadást kezdeményeznek három oldalról; legyen akkor harc, felemelem a földről a tekintetem, összecsapásra készen nézek most velük farkasszemet, mintha ez egy igazságos, egyenrangú felek között zajló csata volna, egyforma esélyekkel.”
(Sárfi N. Adrienn: Egy őrült kutyájának lenni)
„Megromlanak a lányok, asszonyok a visszavágott életben
a várakozás jégkockáiban
a lefagyasztott idő vermeiben
megromlanak a nem növekedésben
csak a gyarapító szerelemben nem romlanak meg.”
(Finta Éva: Megromlanak)
„Az első hetekben elképesztő küzdelmeim voltak a fájdalommal. Állandóan fészkelődtem a gyakorlás során, nem akartam elfogadni a testemben támadó érzeteket, harcoltam ellenük. A tanítóm egy alkalommal megállt mellettem, és azt mondta, gyáva ember az, aki megmozdul meditáció közben.”
(Jánoki-Kis Viktória: Vipassana)
„Cseke Péter soha nem adta föl értékmentő, értékőrző és ismertető munkáját. Jó példa erre, ahogyan elmondja: Jancsó Béla kiürítésre váró lakásának padlójáról gyűjtötte össze az elhunyt tulajdonosnak a tudomány számára kincseket őrző levelezését. De az is példaértékű, ahogyan könyve katasztrófájából is erőt próbált meríteni…”
(Gróh Gáspár: Egy elveszett nemzedék útkeresői)
*
A Magyar Napló Nyitott Műhely rovatának februári vendége Pusztay János Prima Primissima díjas nyelvész, író, akivel az elmúlt évtizedek munkásságáról, nyelvekről, népekről, régiókról és kisebbségek jövőjéről Pomozi Péter nyelvész beszélget: „A tudós, a nyelvész felelőssége is, hogy feladja-e. A világ nyelvei, különösen az őshonos kisebbségi nyelvek egyre gyorsuló ütemben fogynak. Az oroszországi finnugor nyelvek esetében az 1920-30-as években kidolgozták a fontosabb területek szakszókincseit. Az oroszosítási folyamat megerősödésével azonban véget ért a mari, udmurt, komi, mordvin regionális államnyelvi státusza. Ma az oroszországi asszimilációs nyomás olyan erős, hogy a finnugor népek egyre kevésbé tudjak használni anyanyelvüket. Sajátos diglosszia alakul ki, a családban még az eredeti nyelvet használják, de az otthon falain kívül szinte csak az oroszt. Ezzel a nyelv teret veszít, presztízse pedig csökken és csökken, míg fel nem adják. Ezért kell új nyelvújítás, kell újra mari, mordvin, udmurt es komi terminológiai fordulat is.” A beszélgetés mellett tanulmányt is olvashatunk Pusztay Jánostól Nyelvben mért veszteség címmel, amelyben a nyelvjárások és bizonyos nyelvek eltűnésének tendenciájáról, veszélyeiről ír: „Ha egy nyelv kihal, a világ az ismeretek unikális gyűjteményét veszíti el, amit nem lehet többé feléleszteni. Ezzel az emberiség múltjának, de jövőjének is egy része örökre veszendőbe megy.” A lapszámban továbbá Finta Éva, Hanne Bramness, Kollár Árpád, Péntek Imre, Végh Attila versei, valamint Jánoki-Kis Viktória és Sárfi N. Adrienn prózái szerepelnek. Kovács István polonista a lengyel kultúra magyarországi népszerűsítését szolgáló ifj. Béri Gézával, Stefan Żeromski Koratavasz című regényének fordítójával készített kisinterjút: „Az ’56 után született nemzedék tagjaként rokonszenvem fő forrása minden bizonnyal, hogy Żeromski, ahogy számtalan helyen említik, »az 1863-as januári felkelés utószülöttje«. Ez nemcsak a száraz életrajzi adatokból tudható, de írásainak szellemiségéből, gondolkodásmódjából és a sokszor visszafogott, iróniával leplezett, ám tagadhatatlan szenvedélyéből is. Nem véletlenül jellemezték úgy, hogy »a lengyel irodalom lelkiismerete«.” Mezey Katalin és Zsille Gábor esszéikben Péntek Imre költőt, írót, Ekler Andrea Vasy Géza irodalomtörténészt köszönti 80. születésnapja alkalmából. A nemrég elhunyt Kalász Márton költőt Zsille Gábor, Benkő Samu nyelvészt, művelődéstörténészt pedig Bertha Zoltán búcsúztatja írásában. A Könyvszemle rovatban a Naplók az óvóhelyről. Budapest ostromáról – más szemmel, Kodolányi Gyula A szavak súlyáról, Mezey Katalin Lyukak az osztálykönyvben, Bartusz-Dobosi László Csengey Dénes és Iancu Laura Oratórium című kötetéről olvashatunk. Összeállításunkat Baráth Ferenc Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész és plakáttervező munkáinak reprodukcióival illusztráltuk.
