A Magyar Napló januári számának tartalmából:
„Vigyorgunk a katonákra, kedélyesen vigyorognak vissza, mintha ebben a családias képletben, mely szerint a katonák adják a védelmet a turistáknak, a turisták meg cserébe hozzák a pénzt az országnak, a bizalom alapból járna. Tehát ők is, mi is csakis egy oldalon, mégpedig a jó oldalon állhatunk.”
(Sárfi N. Adrienn: Naiv isten)
„Eltemetett ügy. Nincsen vérnyom, ok,
tanúja végképp a vert seregnek,
versbe szelídült démonok
semmiségekről elfecsegnek.”
(Farkas Wellmann Éva: Apokalipszis)
„Az, hogy a kortárs irodalom jelen legyen a színpadon, hihetetlen fontos küldetése egy felelősségteljes színházcsinálónak. És az, hogy az irodalom minden szegmense meg tudjon jelenni nálunk, egy még nehezebb és még fontosabb dolog. (…) Igyekszem lehetőséget teremteni arra, hogy a költészet velünk éljen, jelen legyen…”
(Bakos-Kiss Gábor: Megtartani és megteremteni)
„Kenyeres Zoltán a hetvenes évek óta egyfolytában a meggondolt gondolatok oldalán áll, körültekintésre int, megalapozott premisszák, korrekt, megértőképes fogalmak mellett teszi le a voksát. A magyar irodalom próbálkozó, közösségi emberségét sohasem tartotta anakronisztikus váteszségnek…”
(Nyilasy Balázs: Kenyeres Zoltán 85 éves)
„Deák Ernő több esszéjében, tanulmányában (…) kitér az ausztriai magyarság múltjára, jelenére, sorsának alakulására, kilátásaira. A kép, amelyet a Burgenlanddá lehasított egykori Nyugat-Magyarország s benne különösen az Őrvidék magyarságáról ír, a kisebbségi sorba taszítottak nem kis részét illetően hiteles…”
(Kovács István: „A megsemmisülés torkán lecsúszni nincs semmi kedvem”)
*
A Nyitott Műhely januári vendége Tomaji Attila József Attila-díjas költő, akivel Házi Hunor szerkesztő-műsorvezető beszélgetett pályájáról: „Ma már nem azért írok, hogy szűnjön a »magányosság«, hanem keresem az elvonulás lehetőségeit, amikor teljesebb fegyelemmel és figyelemmel hallgatózhatom befelé. Ha nem így lenne, soha nem találnék rá azokra a szavakra, amelyekből verseket írok. A költészet amúgy se közösségi munka. Magányos műfaj, bár feltételez egy közösséget, amelynek vonzása és érdeklődése nélkül csak pusztába kiáltott szöveg lenne minden verssor.” Nacsinák Gergely András író, dalszövegíró, ortodox pap esszéjében az iniciálé jelképiségét értelmezi: „Az iniciálé a maga játékos módján figyelmeztethet (…) arra is, hogy az olvasás nem mindig könnyed időtöltés, néha inkább munka, kihívás, veszély. Másképpen hogyan érthetnénk az iniciáléindák ága-boga közt fennakadt, szemlátomást szabadulni vágyó szerencsétlenek, vagy a betűszárak sűrűjében elszántan utat törő vadászok figuráit? Nem, olvasni olykor egyáltalában nem kockázatmentes, többször cseppet sem pihentető, ha ugyan nem egyenesen atletikus vállalkozás, és esetenként kimondott elveszettséggel jár.” A lapszámban továbbá Farkas Wellmann Éva, Gál Ferenc, Hodossy Gyula, Kovács István, Kürti László, Regős Mátyás, Tomaji Attila versei, valamint Sárfi N. Adrienn és Sarnyai Benedek Máté prózái szerepelnek. N. Horváth Béla irodalomtörténész tanulmányában Illyés Gyula Különc című, „az új fogalmú hazafiság” drámájának (1963) keletkezéséről, kultúrpolitikai fogadtatásáról ír, egyúttal átfogó értelmezést is nyújt a színdarabról: „…a »sorsfordító pont« 1867 (illetve az azt megelőző időszak), amely a modern kori Magyarország gazdasági, kulturális fejlődését leginkább meghatározta. Ezt a korszakváltó időpontot, s még inkább előzményeit ábrázolja a Különc, Illyés egyik legizgalmasabb darabja. Nem a legösszetettebb, s nem is a dramaturgiailag leginkább kiérlelt, de emberségről, tisztességről, becsületről, morálról – azaz az ember nembeli lényegéről – legőszintébben beszélő műről van szó.” Gróh Gáspár irodalomtörténész, kritikus írásában Falusi Márton kultúrakutató A mi várható elbukásunk című esszé- és tanulmánykötetét (2023) mutatja be: „Párját ritkítóan gondolat- és információ-gazdag Falusi Márton könyve. (…) Azt képviseli és mondja: a mélyebb, azaz magasabb igazságok nélkül nincs jövő. Ezek pedig a hagyományban élnek, rendre vereséget szenvednek, mégis ezek viszik tovább és tartják életben a világot.” A Könyvszemle rovatban Deák Ernő Magyarként Ausztriában, Varga Melinda Hullócsillagok buknak alá a tóba és Viola Szandra A Világfa kilenc ága című kötetéről olvashatunk. Lapszámunkat a Térfoglalás című VI. Szobrász Biennálén kiállított művek reprodukcióival illusztráltuk.
