A Magyar Napló májusi számának tartalmából:

„Ne félj. Téged nem óvhat fegyver,

se rács, csak a gyönge imádság.

Nevess az égre gyerekszemeddel,

valaki nagyon vigyáz rád.”

(Both Balázs: Anyám szól)

„A nyakláncot akkor már vagy négy éve nem láttam anyámon, utoljára apám temetésén viselte; azon a hétvégén azt sem tudtam, hol keressem. A József Attila-kötet mögött nem találtam, a porcelánok mellett sem (…). Tudtam, hogy őrzi valahol, hogy sosem tudna megválni tőle, és valami azt súgta, hogy anyám pontosan tudja, ez a nyaklánc kicsit már hozzám is tartozik.”

(Kiss Edina: Hétkarú óriások)

„Illyés Gyula szerelmi költészetének grammatikája nem az én-te viszony diszkusszív viszonyrendszerét tükrözi általában, hanem annak monologikus változatát. (…) Ez a monologikusság érvényesül még az olyan versekben is, ahol a szerelem – és olykor a szeretkezés – érzelmeiben-érzékiségében a másik is megszólal valamilyen módon.”

(N. Horváth Béla: Az erotikum beszédformái Illyés Gyula szerelmes verseiben)

„– Kiléptem, megláttam a férfit, amott ácsorgott. Rögtön azzal kezdte, hogy adjak neki egy cipőt, mert papucsban jött a várostól idáig. – Este fél tízkor. – Akörül. – Magának ez nem volt furcsa? – Miért lett volna furcsa? Nincs ebben semmi. – Egy ember fél tízkor papucsban a városból, ami több mint tíz kilométerre van innen, és magának nem furcsa.”

(Megyeri Edit Tünde: Idegenek)

„Nagy Gáspár esetében írói indulásának időszakától eltekintve költészetének értékei és annak elismerése sem követték egymást, és sajnos ez nemcsak a Kádár-korszakra volt igaz, amikor a megérdemelt elismeréseket költői és közéleti ellenzéki szerepvállalása miatt visszatartották, de a rendszerváltást követő politikai hatalmak esetében is alapvetően befolyásolták azokat a kormányzatok hivatalos szellemi-politikai irányultságai.”

(Petrik Béla: „De hát ott fönt éberen működnek…” – Nagy Gáspár díjai)

*

Májust a szerelem hónapjaként ismerjük, első vasárnapján pedig az anyák napját ünnepeljük – a Magyar Napló májusi számának felvezetésében e témáink a szülő–gyermek kötelékkel kerekednek ki teljes egésszé. Mindezek jegyében találkozhat az olvasó Ekler Andrea lapkezdő jegyzetével, Both Balázs verseivel, N. Horváth Béla Illyés Gyula szerelmes verseinek erotikumát vizsgáló tanulmányával, Kiss Edina és Zöldy Pál prózájával, valamint Lajtos Nóra esszéjével Lackfi János apa–fiú viszonyt, családi és nemzedéki konfliktusokat középpontba állító új drámájának (Medveles) színre viteléről: „A darabban felbukkan a szerelem témája is: jellemalakító és -romboló formában kerül színre. A fiú nyíltan bevallja apjának, amit sokáig magának sem mert, hogy csak idegenekként élnek együtt egy lánnyal, nem szerelmes. Aztán az apjának szegezi a kérdést, hogy mi is valójában a szerelem, honnan lehet felismerni, amire az apa hosszas dramaturgiai csönd után felel: »Nem tudom.«. (...) Szintén a medvelesen derül ki, hogy az apának szeretője van. A fiú reakciójával szinte egy időben jut eszébe az is, hogy ők csak egy irányból, szemből várják a medvét, de mi van, ha hátulról támad a vad, akárcsak az apa családot szétszaggató tette.”

Nyitott Műhelyünk májusi vendége Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, folyóirat-főszerkesztő, színházigazgató, kultúraszervező, akivel Ekler Andrea beszélget rendszerváltó tevékenységétől kezdve a kulturális függetlenség és a magyar irodalom egységének kérdésén, a nyomtatott folyóiratok létjogosultságán és finanszírozási gondjain át a színházszervezésig és literatúránk utánpótlásáig: „Irodalmi, színházi szekértáboroktól való függetlenségre csak törekedni lehet, de ha elég jelentős, karakteres az, amit csinálsz, akkor a környezeted okkal, ok nélkül úgyis besorol valahová. (...) Ha a pályán vagy, nem tudsz egyúttal kívül is lenni rajta, bármennyire is szeretnél. Az évszázados szekértáborharc mára nagyon leegyszerűsödött. Mivel a magyar közélet és szellemi élet végletesen kétosztatú lett az elmúlt évtizedekben, a világnézeti, politikai ellentétek mélyen áthatották a kulturális, irodalmi életet is, s lassan az irodalom világa éppúgy kétosztatúvá vált, mint a politikáé, aminek következtében már alig látható kortárs irodalmunk gazdagsága, sokszínűsége és a kánonok sokfélesége, a közöttük létező kapcsolódási pontok és átjárások lehetősége.” 

Tanulmányaink között Petrik Béla Nagy Gáspár rövid pályaképét irodalmi díjazásainak, azok – sokszor megkésett – időpontjainak, politikai-társadalmi összefüggéseinek tükrében rajzolja meg, míg Gömöri György lengyel irodalmi emlékeit és kedves költő-szerkesztő barátját, Tadeusz Śliwiakot idézi meg, korfestésként saját emigrálását és a huszadik század második felének lengyel történelmét is bevonva: „1957-ben meghívást kaptam Párizsba, a nyári Szabad Európa-tanfolyamra, amit egy Strasbourg-közeli kastélyban, a Chateau de Pourtales-ben rendeztek. (…) véletlenül (?) a kastély közelében vert tábort egy fiúkból és lányokból álló lengyel cserkészcsapat, amelynek Tadeusz volt a vezetője. Mivel 1957 nyarán még tartott a lengyel politikai változások által elindított utazási és kulturális szabadság, nem is csodálkoztam ezen, csak utólag kezdtem gondolkodni, hogy mennyi köze lehetett a lengyel államvédelemnek ehhez a franciaországi expedícióhoz. Lehet, hogy Śliwiak részben azért kapott engedélyt erre az útra, mert a lengyel belügyeseket érdekelte, mi folyik a Szabad Európa-tanfolyamon?”

A Szemhatár rovatban fontos helyet kap négy éve elhunyt szerzőnk, Gál Sándor hagyatékban maradt utolsó verse is, itt olvasható még Megyeri Edit Tünde és Hegedűs Imre János prózája, Rónai Balázs Zoltánt pedig új kötetéről, középkori szerepverseiről kérdezi Király Farkas, s mellette két, már a könyv megjelenése óta született költeményt is találunk a szerzőtől.

A lapunkat záró Könyvszemle rovatban Alexa Károly „Ithakám partját elértem… lekötöm hajómat” című esszéisztikus prózakötetéről, Kopriva Nikolett Talán vagytok és Luzsicza István Ágain megtart című verseskönyveiről, valamint Király Farkas Sziasztok, földlakók! című tárcagyűjteményéről olvashatók recenziók. 

Májusi számunkat Farkas Ádám Kossuth- és Munkácsy-díjas, a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett szobrászművész alkotásainak reprodukcióival illusztráltuk.