A Magyar Napló júliusi számának tartalmából:
„Csokonait Nagy László később, már közismert költőként, interjúiban s vallomásaiban is mindig a magyar költészet ormai között emlegette. (…) A debreceni költő életműve ösztönző forrásai között is a magyar lírai hagyomány egyik legfontosabb részeként jelent meg. Nagy László tudatosan fordult a legerősebb mintákat keresve ehhez a tradícióhoz.”
(Jánosi Zoltán)
„A pohár helyi sör pont jólesett volna a babos tavcse gravcse telt ízére, és nem kötök ki a ráküldött masztika miatt a rosszulléttől egy park gyepén, arccal félájultan a kékség felé. Sőt, ha kihagyom a rövidet, kifejezetten feltöltődve, kellemesen lazán indulok el egy lelkes köszönés – Blagodaram, do viduvanye! – után a bárból Szkopje belvárosába.”
(Sárfi N. Adrienn)
„Süketnek születtünk meghallani azt,
ami feloldozást hozhat.
Feláldozni megtanítottak.”
(Szeder Réka)
„Mintha egy távoli szeretkezés
emlékképei suhantak volna el
a vonatablak koszos kerete előtt,
Balatonszárszóról Budapestre,
ég-víz-föld, múlt és jövő között.”
(Lázár Balázs)
„A Nyugati magyar irodalom (tanulmányok, esszék, kritikák, beszélgetések) című könyvem nem irodalomtörténeti összefoglaló – talán a fiatalabb írónemzedék majd folytatja a kutatásokat –, hanem egy örökös szerelem jó-rossz jelzése. Pontos adalék az elsüllyedt földrészhez.”
(Szakolczay Lajos)
*
A júliusi Magyar Napló meghatározó, nagy témája Nagy László születésének századik évfordulója, de korszakos huszadik századi költőnk orientációit érintve Csokonai Vitéz Mihály és a bolgár költészet is hangsúlyos szerepet kap, illetve a nyugati magyar irodalommal és a klasszikus szerzőinkkel foglalkozó esszék, tanulmányok is fontos részét képezik legújabb lapszámunknak.
Lapkezdő jegyzetünket a Nagy László-ünnep jegyében a család nevében az unoka, Nagy Borbála Réka jegyzi, Jánosi Zoltán tanulmánya pedig Nagy László és Csokonai pályájának párhuzamait, a költőelődnek az utódra tett hatásait állítja központba, míg Arató György esszéje Nagy László szmoljáni emlékházának történetén keresztül a költő utolsó bulgáriai útját is feleleveníti, s a Molnár Krisztinával a friss Csokonai-tanulmánykötete apropóján Lőrinczy Laura által készített interjú is a tematikus nyitányhoz kapcsolódik.
Fontos évfordulókra, illetve nyugati emigráns irodalmunkra összpontosítanak további esszéink, tanulmányaink is: Szakolczay Lajos a Nyugati magyar irodalom című tanulmánykötetének utószavát közli, míg Jánosi Zoltán rövidebbik írása az ausztriai magyar kulturális élet motorját, a 85 éves Deák Ernőt köszönti: „(…) a befogadó nemzettel is az együttgondolkodás, a közép-európai egymásra utaltság eszméje szerint ápolta a kapcsolatot; esszéiben, tanulmányaiban pedig – páratlan erővel s folytonosan ezek fejlesztését motiválva – az ausztriai magyarság helyzetét, iskolázottsági mutatóit, nyelvi állapotát, kulturális lehetőségeit tudatosította. Így vált a neve fogalommá nemcsak az ausztriai, a honi, hanem az egyetemes magyarság fejében is a történelem, az irodalom s általában a magyarságkutatás fórumain. Pedig csak a peresztegi harang szavára hallgatott.” Petrik Béla a nyolcvan évvel ezelőtt elhunyt, tragikus sorsú Örley István torzóban maradtan is értékes pályájának egyes részleteit tárja fel: „Örley személye elválaszthatatlanul összefonódott Ottlikéval, pontosabban az Iskola a határon című regénnyel, hiszen őt az irodalomtörténet Medve Gáborral, Ottlikot pedig Both Benedekkel azonosította. Vagy Kukorelly Endre szerint talán fordítva! Vagy talán a szereplők pontosan nem is feleltethetőek meg velük, ahogy Nemes Nagy Ágnes egy rádiós visszaemlékezésében mondta. (…) [Örley novellája, a] Farsang pedig mintha az Iskola a határon egy különvált, de történetében tökéletesen illeszkedő epizódja lenne katonaiskolai éveiknek.”
A Nyitott Műhely rovat júliusi vendége Burns Katalin író, zenész, akivel az indiai, a pakisztáni és a magyar népzenéről, a nyelvek szeretetéről, a kultúrák közti megértésről és félreértésekről, írás és film viszonyáról, az olvasókkal való kapcsolat öröméről beszélgetett Deák Dóra: „Fiatalabb koromban jobban lehatároltam, hogy miről írhatok, és hogy milyen értékeket közvetítek. Később már szívesen bemutattam olyan embereket is, akikkel kevésbé azonosulnék. Ma már valahogy komolyabban veszem az olvasókat is, nem gondolom, hogy direktben kell rájuk hatnom, hiszen legtöbbjüknek megvan a saját értékrendje. Nekem nem az a dolgom, hogy oktassak, hanem az, hogy ha valami izgalomba hoz, akkor azt a képességeim szerint kibontsam. Emellett nem kell elvetni azokat az ötleteket sem, amelyek esetleg (…) rossz példát mutathatnak.” Az interjú mellett szerzőnk zenei témájú prózával is jelentkezik a lapban, s a muzikalitás Kókai János novellája, illetve Lajtos Nóra és Soós Gábor versei révén is képviselteti magát.
Szemhatár rovatunk további részében, Bodonczi Emese és Sárfi N. Adrienn prózájában, illetve Kürti László, Lázár Balázs, Murányi Zita és Szeder Réka verseiben a férfi–nő, Isten–ember kapcsolatok kérdései dominálnak, részben balkáni vagy még távolabbi helyszínekkel a háttérben.
Lapszámunkat ezúttal is a Könyvszemle rovattal zárjuk, benne a Finta Éva A teremtő szeme című verseskötetéről, Bartusz-Dobosi László Grafit és fűszál című esszémeditációiról és Bálint Péter A vallásos mese hermeneutikája című tanulmánykötetéről írott recenziókkal.
Júliusi illusztrációink ugyancsak Nagy László centenáriumára utalnak vissza: oldalainkon a Bolgár Kulturális Intézet „Sólymok szállva szálltak, ajtókat kitártak” – Nagy László 100 című kiállításán szereplő, a költőt és munkáit megidéző művek reprodukciói szerepelnek.
