A körülöttünk lévő világ megteremti az ember számára a materiális és szellemi létezés feltételeit. Gyengeségeink, erősségeink újra és újra megjelennek a létező valóságban. Az olyan alkotók műveinek erejével töltekezzünk a világ megpróbáltatásai ellen, amit Jakobi Anna kínál számunkra! A tudattalan összekötése a tudatossal magától értetődő vállalkozás a kiállító számára. Képben gondolkodva arra törekszik, hogy a tehetsége adta tökéletes műalkotást hozza létre. Olyan alkotó, aki a művészi tettel, érzéssel, gondolattal hat mások létezésére. Végső nemes cél: a létezés körforgásán való felülemelkedés. A motívumokkal, szakrális attribútumokkal megjelenített gondolat kivetítése, képpé komponálása ezt a célt szolgálja nála.
A bennünk található belső drámák folyamatosan zajlanak. Soha nem múlnak el problémák, az egymásnak feszülő konfliktusok mindig jelen lesznek az ember életében. Ennek a különös ellentmondásnak a felmutatása, és a szépség földi elemeinek megragadása inspirálóan hat művészetére, sőt küldetésének tekinti mindezt. Sok hamisságot rejt a külvilág! Az álarcok, maszkok alatti álságok mögött hazugságok, tisztátalanságok húzódnak meg. Jakobi Anna mégis az emberben közös jó szellemiségét keresi. A testnek és a léleknek az egymásban gyökerező egységére hívja fel a figyelmet, és mindig a belső erők mozgósítását akarja elérni műveivel. Megkeresi a határhelyzeteket, és választ ad, de nem evidenciát. Ha a kép művészi jelentését megérti a befogadó, a tartalom lényege által pozitív energiákat szabadíthat fel magában. Ilyenkor túl tudunk lépni saját árnyainkon, mert minden kép ereje a fényben és annak transzcendens ellenpontjában, az árnyékban bújik meg. Hiszen az árnyék a test kivetülése, földi létünk jelenvalóságának bizonyítéka. Mert mit hoz az isteni fény? Nem mást, mint a megvilágosodást, és elűzi a démonokat. Az itt látható művek segítenek abban, hogy szembesüljünk a magunk árnyaival, amelyekkel nap mint nap viaskodunk. Pilinszky János írja Halak a hálóban című versében: „Csillaghálóban hányódunk / partra vont halak, / szánk a semmiségbe tátog, / száraz űrt harap. / Suttogón hiába hív az / elveszett elem, / szúró kövek, kavicsok közt / fuldokolva kell / egymás ellen élnünk-halnunk!” 
Jakobi Anna elsősorban a lélekkel foglakozik, így az égnek felfelé hangolva jelennek meg munkái. Látszólag szimmetrikusak alkotásai, de ha alaposan megfigyeljük képeit, nem felcserélhető a jobb és a bal oldal. A képek tálalása minden esetben tudatosan átgondolt rend szerint fogalmazódik. A nyugalmi állapot, a vízszintes és függőleges helyzet újabb és újabb tükreit tartja elénk.
Lehetett volna megannyi képet hozni e kiállításra, mert termékeny anyagából volt mód a válogatásra, de ez a tárlat mindennapi érzéseink világát tárja elénk. Nem előzmény nélküli munkásságában a mozaikos tételek sorából képet komponálni. Jakobi Anna grafikusi múltjának eredményei ezúttal tetten érhetők egy magasabb minőségben.
A hit, remény, szeretet evangéliumi jelszóhármasát mind egyenértékűnek vallja. A személyiség mindig egyetemes igazságokra vágyik. Szakadatlanul komoly elhivatottságot tapasztalunk festészetében. Éterien filozofikusak képei, erre utal az is, hogy alkotásainak címet ad a kiállító, amelyek adekvát módon kapcsolódnak a látványhoz. Bibliai ihletésű munkáinak sora jelzi a szakralitás iránti elkötelezettségét: Kiűzetés után, Értünk, Az Úr érkezése, Madonna, Mi Atyánk. Szellemi izgalmat kiváltó művek jelzik gondolatait az emberi esendőségéről: Az idő múlása, Szárnyak és kalitkák, Ilyen Évák között, Napfogyatkozás báránysírással. Társas lények vagyunk, mint példázzák a következő opuszok: Egymás nélkül, Gyermek születik, Holtomiglan, Anyámmal mindhalálig, A labirintus útvesztői. Nem hagyják hidegen a magyarság sorskérdései sem, erről tanúskodik a Trianon, Magyar trauma című munkája. Még sorolhatnánk a fantáziánkat útra indító címeket, amelyeket a festő valójában a művek ihletésében fogalmazott meg. Az ábrázolt motívumok behatárolják a tematikát, de azon belül szabad asszociációs lehetőségnek nyitnak teret. A nézőnek lehetősége van eldönteni, hogy mit vél látni, milyen jelentést tulajdonít ezeknek az olaj- vagy akrilképeknek. Természetesen óhatatlanul befolyásolják a címek a befogadót, de megmarad ebben az esetben is az értelmezés egyedi lehetősége. Különös tapasztalni, hogy a lélek mélyén milyen ihletetten lelt rejtett birodalomra, rejtett fogalmakra a kiállító. 
A műalkotások kavalkádjában ne tévesszük szem elől Jakobi Annát, az alkotót, hisz komoly művészi életutat járt be, és kvalitásos művészi oeuvre-ot épített fel az évtizedek során. Készített könyvborítót, illusztrált verseket, nagyméretű pannó is készült keze nyomán. Tanította a felnövekvő nemzedékeket, és még sorolhatnánk művészi megnyilvánulásait. Nem véletlen, hogy kiérdemelte Tatabánya város díszpolgári címét. Az utóbbi időszakban csoportos és egyéni kiállítások jelzik aktivitását, hol a fővárosban, hol a világ más pontján. Képzőművészeti szakmai életútját az önépítés és szorgalom jellemzi. Ezek a kulcsszavak biztosítják ma is Jakobi Anna további művészi életútjának zálogát.
Ezek a megfestett vizuális tételek identitásképek, amelyek ismétlődésükkel, variánsaikkal befejezett égésszé állnak össze. Először a művészi mondanivaló fogalmazódik meg, a belső inspiráció tölti el az alkotót. A keresés, az emlékezés, a teremtés karmikus folyamatában aztán megszületnek az alkotások. Érezni, hogy a bizonytalanságban létező biztosság minden pillanatban velünk van.

Az írás lapunk 2024. februári számában jelent meg.